2012. október 18., csütörtök

Shit happens...

Megfogadtam, hogy nem csak a szépen sikerült élményeket fogom megírni a blogban, hanem, azt is amikor valami hibádzik. Nos a tegnapi nap ilyen volt, azzal a kis különbséggel, hogy nem csak valami hibádzott, hanem szinte minden...

Az egész csapázás tulajdonképpen már előző nap el lett szúrva, amikor is kimaradt a kutyák szokásos sétája. A szerdát azért persze úgy terveztem, hogy legyen idő a szokásos „városi csapa” kidolgozásához. Már reggel kivettem a szarvas lábat és a 3 db vért a mélyhűtőből. A terv az volt, hogy délután lelépek a melóból, 3-kor fektetek egy 250-300 m-es csapát, 4-kor elviszem Szedert egy nagy sétára, amelynek végén 5 – 5:30-kor kidolgozzuk a nyomvonalt. Elméletben.

A szerdával csak annyi gond volt, hogy gyakorlatilag a reggel első percétől kezdve késésben voltam. Csak rohanás volt aznap szinte, így bár a csapát időben le tudtam fektetni, Szeder hosszúra tervezett sétája kimaradt. A csapa nyomvonalát a szokásos félvárosi környezetben csináltam meg. Volt még halaszthatatlan munkám, így 5:15-kor sajnos egyből a csapához vittem a kis rosszcsontot. Ez még önmagában nem lett volna baj, hiszen bizonyította már, hogy izgatott állapotban, szeleburdi üzemmódban is képes dolgozni a kutyus, maximum rendhagyó lesz a mozgása az első pár tíz méteren.

Rendben megérkeztünk a tett helyre, de ami fogadott az már nem tetszett: a gondosan lefektetett nyomvonalon éppen két kutya játszott gazdáikkal egyetemben... Szeder persze azonnal rohant volna a kutyákhoz, értelemszerűen semmi másra nem akart figyelni. Hagytam, hadd játsszon egy kicsit velük, ebből úgysem lesz csapázás, ha nem elégíti ki előtte a kíváncsiságát. Kb. 10 perc játék után elindultak az idegen kutyások kifelé a területről, gondoltam itt az idő, hogy kísérletet tegyünk. Odavittem az imitált rálövéshez Szedert, hagytam, hogy belefúrja magát a szagba, és kisebb gondolkodás és helyben forgás után el is indult a nyomon. Alig tehettünk meg talán 80 m-t, amikor az egyik kutya visszarohant hozzánk a gazdája heveny ordibálása ellenére... Szeder persze leváltott a nyomról és rohant a másik kutyához. 10 perc intermezzo után visszatettem a nyomra, de folyamatosan megzavarta a rét másik oldalán játszó kutyák zaja. Ekkor már éreztem, hogy ez nem az én napom.

Elindult éppen újra, amikor két krosszmotoros jelent meg a réten, és a közeli nyúlgáton kezdték húzatni a gépeket, hogy a napi gyakorlásukat letudják. Ez már nekem is sok volt. Elharaptam pár nyomdafestéket nem tűrő káromkodást, és nem próbálkoztam tovább: odavittem Szedert a csapa végére, az utolsó 10-15 m-en megérezte a láb szagát, odarohant és játszottunk azért egy nagyot, hogy ne maradjon rossz élmény a napból. Szeder nem hibázott, én voltam az amatőr a rossz helyválasztás miatt, és azért, mert nem adtam megfelelő időt a napból a csapázásnak. 

Kell találnom egy ennél elhagyatottabb helyet a hét közbeni gyakorláshoz, és vagy nem kell kivinni a kutyát, vagy meg kell adni a kellő a figyelmet, időt a feladatnak. Ezt a napot én csesztem el. Pénteken ismét Királyháza. Ott máshogy lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése