Gesztusok

A vadászkutyások számomra egyik legcsodálatraméltóbb képessége, ahogy hihetetlen finomsággal olvasni tudják kutyáik gesztusait, viselkedését. Érdekes folyamat, ahogy a tanuló vérebnél felerősítik a nyomkövetés szempontjából fontos gesztusokat, miközben gyengítik azokat a viselkedési formákat, melyek munka közben hátráltatják a kutyust. A leggyönyörűbb, hogy a vérebben gyárilag benne van minden, csak ki kell hozni, élesíteni a közös játékhoz szükséges érzékeket, viselkedési formákat.

A vércsapás játékok számomra egyik legfontosabb feladata így, hogy figyeljem Szedert, memorizáljam, értelmezzem cselekedeteit. A tegnapi királyházi műcsapázás ebből a szempontból igen tanulságos volt nekem. Három olyan jelt sikerült azt hiszem értelmezni, amelyekkel eddig nem találkoztam.

Munka után sebtiben felkaptam Szedert, és már indultunk is. Tomi 2 órával érkezésünk előtt fektette le a csapát, mely hasonló nehézségi fokkal bírt, mint az előző: 200 m, 2-3 dl vér, szarvasláb vonszalék. A csapa vége viszont most újdonság volt: egy disznó feje és bőre volt a főnyeremény.

Tomi kezébe nyomtam a kamerát, és indult a menet. Illetve csak indult volna, mert a kamera lemerült szinte azonnal... Így kénytelen vagytok sorokba szedve megismerni a tegnapi csapa sztoriját.

A nap rohanás volt, így nem volt idő arra, hogy Szeder akklimatizálódjon kissé az erdei környezetben, így a rálövés helyébe ugyan belefúrta orrát, de a környező hideg csapanyomok annyira izgalmasak voltak (egy vadetető közelségében volt a csapa), hogy a kis szertelen nem igazán akart elindulni rajta. Többször visszament, elindult, visszament elindult, míg végül is kb. 3 perc úgy döntött magától, hogy „Na jó, menjünk!”. Mindebből azt a tanulságot vontam le, hogy a városi kutyának igen is hagyni kell magát „beleszippantani” az erdőbe, mielőtt bármi feladat megoldását várom el tőle.

A csapa első 50 m-ét szintén új módszerrel tette meg: annyi volt az izgalmas egészséges nyom, hogy folyamatosa nyolcasokat leírva haladt előre, de mindig visszatért a műcsapa nyomára. Jó irányban, nyomon haladtunk, de a kutyus úgy tízszer annyit ment mint én. Közben bemutatott egy új mozdulatot is: amikor egészséges csapa szagnyomát találta, elindult rajta 1-2 m-t, letérve a nyomról, de szinte azonnal felkapta a fejét, és szinte 180 fokban ugorva-fordulva „csapott le” ismét a műcsapa nyomára. Így telt az első 50 m, amíg a kicsike kiszórakozta magát, utána viszont visszakapcsolt a megfontolt véreb üzemmódba. Ez is azt igazolta, hogy hagyni kell játszani munka előtt, ki kell elégíteni a kíváncsi kis idegrendszerét. Az viszont megnyugtató volt, hogy a nyomra visszament mindig.

A csapa két nagy kanyart tartalmazott, melyeket hibátlanul vette Szeder, bár félek attól, hogy ha bármelyik az első 50 m-re esett volna, akkor nem lett volna ilyen egyértelmű a helyzet... Egy kis vízmosáson áthaladva, hegynek felfelé folytatódott az út. Egyszer csak felkapta fejét a nyomról, megállt, visszanézett és erősen koncentrált előre: megérezte a kb. 10-15 méterre elhelyezett disznófejet. Tomi tanácsára lecsatoltam a blökit. Ő normál tempóban odaügetett talaj- és légszimat váltásával, visszanézett, szagolgatta, kerülgette, majd visszajött hozzám boldogan.

A disznófej igencsak érdekelte: ahogy Tomi megmozdította morogni kezdett, majd ahogy intenzívebb lett a fej mozgása, úgy lettek élénkebbek Szeder reakciói is: bele nem harapott, de egészen közelről ugatta. Jó tíz perc játék majd kis nyugi után indultunk visszafelé magunk után húzva a földön a főnyereményt. Szeder nem tágított mellőle: ugatta, kapkodta, elészaladt, mögéfutott. Szóval tetszett neki, ahogy nekünk is Szeder reakciója.

Még egy fontos gesztust mutatott Szeder tegnap. Három esetben is megemelte bal lábát, amikor vérnyomot talált. Nem tudom, hogy ez tudatos jelzés-e, de nagyszerű lenne ezt felerősíteni. Csak nem tudom egyelőre hogyan lehetne.

Közben persze elkezdtem a különböző egyéb feladatok trenírozását is, melyek majd az elővizsgához kellenek, de erről majd egy következő postban írok. Az biztos, hogy bármi megtanítható a kutyusnak csak dicsérettel is, de ha van mellé jutalomfalat, akkor minden munka egy tized idő alatt végezhető el. Szóval elhatároztam, hogy ezentúl mindig ott lesz a zsebemben pár falat a kedvenc csemegéből.