Furcsa időszak volt az elmúlt pár
hét. A munka miatt csapázni sem igazán volt idő, éles munka
pedig egyáltalán nem akadt. Nem csoda, hogy Szeder sem nagyon fért
már a bőrébe, és én is nagyon vártam valami mozgalmas eseményt.
Továbbá az is feszélyezett, hogy bár több sikeres dermedtre
vezetést abszolváltunk, a hajsza mégis kimaradt eddig az
életünkből. Sokat játszottunk, gyakoroltunk, tudom, hogy kapós
kis kutya, de nem láttam még soha mit művel sebzett vadnál.
Mindez persze némi feszültséggel is bírt. Mi van ha fél majd a
vadtól? Mi van, ha nem teszi a dolgát?
A hétvégén Cserhátsurányban
tartott terelővadászatot a helyi társaság, amelyen a mi kis
csapatunk adta az utánkereső szolgálatot. Mi vasárnapra vállaltuk
a készenlétet, úgyhogy már szombat este összeraktam minden
cuccot, feltöltöttem a GPS akkumulátorait. Megbeszéltük, hogy
Dani hív este, és értesít a fejleményekről, s ennek fényében
döntjük el, hogy hajnalban indulunk, vagy elég délelőtt. A
szombati nap sebzéseiből nem maradt vasárnapra ez már estére
kiderült, úgyhogy nem maradt más, mint várni a telefont, hogy
mikor induljak, ha egyáltalán még kell.
Délig semmi. Már kezdtem úgy
gondolni, hogy itt ma nem lesz ránk szükség, amikor végre
megcsörrent a telefon. Dani ecsetelt, hogy kis csúszásban van,
mert Somának és neki volt egy kis akciófilmbe illő esete egy
kannal. Soma szerzett kis sebet, de épp bőrrel megúszták
mindketten a kalandot. A parancs megjött: sebzés van, indulhatunk.
Kettőre értünk a területre. Egy
vadász 40-45 méterről lőtt meg egy gímtehenet, amely elfeküdt,
majd jó egy óra múlva lábra kapott, és tova ügetett be a
sűrűbe. A rálövés helyén vettük fel a csapát. Mindkét kutya
izgatottan, erősen húzva indult el egymást váltva az élen. A vér
eleinte jó volt. A rálövés helyén sötétpiros tócsa, később
kenések magasan az aljnövényzeten. A szarvas egy szedresen vágott
át, majd több erdészeti utat keresztezve beváltott a szálerdőbe.
Az úton a kutyák kicsit elidőztek, mert a fel alá járkáló
vadszállító autók széthordták a szaganyagot mindkét irányba.
Kis helyszínelés után azonban mindketten ugyanott indultak meg
befelé az erdőbe. Vér innentől már nem volt, de a kutyák olyan
erősen húztak az irányba, hogy nem lehetett nem bízni bennük.
Hamarosan egy fél tenyérnyi vérfolt igazolta állításukat. A
szarvas itt megállhatott kis időre.
A csapa a völgy felé fordult, s
hamarosan mindkét kutya emelni kezdte orrát, jelezve, hogy
közeledünk. Hamarosan megpillantottuk a sebágyba feküdt szarvast.
Még élt, emelte fejét. Dani hajszára engedte Somát, és szólt
hogy induljon Szeder is. A szarvas közben lábra kapott és vagy 50
métert futott miközben a kutyák hevesen ugatták. 50 méter után
aztán megállt. Soma hátulról, szokás szerint, Szeder pedig
körülötte szaladgálva csaholta körbe.
Az első szarvas, az első hajsza - már csak a jobb oldalára kellett volna fektetni a vadat a fénykép előtt |
Először láttam Szedert elő sebzett
vaddal. Olyannyira megigézett a látvány, hogy az eseményt
résztelesen fel sem tudtam idézni később. Furcsa kettősséget
éreztem: mindenek előtt sajnáltam a sebzett szarvast. Nem jó így
szenvedni látni a nemes vadat... Másrészt örömmel töltött el a
siker, hiszen Szeder éppen azt csinálta és éppen úgy, ahogy egy
jó vérebnek dolgoznia kell. Megkönnyebbülést adott az is, hogy
megrövidíthetjük szenvedését. Utánuk futottunk. A
kegyelemlövést Dani adta le az ismét elfeküdt szarvasra, ami
komoly figyelmet igényelt, hiszen a két kutya figyelme, csaholása
nem lankadt egy percre sem, folyamatosan köröztek a fekvő vad
körül.
A munka nem volt éppen hosszú vagy
embert próbáló. A vezetékmunka csak 600 méter volt, s a hajsza
is mindössze 100 m. De mégiscsak az első igazi, szép, vérebes
hajszánk volt. A sebző lövés egyébként a májcsúcsot érte, s a seb főleg
befelé vérzett. Jó pár liter vér volt a mellüregben.
Aznap még egy kontroll munkánk volt:
70-80 méterre tett lövést egy vadász egy szarvasra, s úgy látta
hátsó lábai megroggyantak. Már szürkült, amikor el tudtuk
kezdeni a rálövés helyének keresését, s a teljes sötétségbe
nyúlt keresgélésünk, de vérnyomot nem talált sem Soma, sem
Szeder.