Először az erdőben

Elérkezett a várva várt pillanat, amikor Szeder megkapta az összes szükséges oltást ahhoz, hogy kikerüljön a kert karanténjából, és végre erdőbe mehessünk. „Irány a Pilis!” adtuk ki a parancsot a két kölöknek, két kutyának. Hazajövetele óta ez volt Szeder első autózása. A kis hannoveri nem értette a helyzetet, az autó rossz emléket idézett fel benne. Meghúzta magát az anyós ülés előtt, szinte rátekeredve Brigi lábaira. Megálltunk egy turisták által nem igen látogatott hegyoldalban, kiraktuk a blökiket és elindult a család az első erdei sétára. Illetve indult volna, mert Szeder el sem akart mozdulni az öreg Range Rover mellől. Megmakacsolta magát, nem mozdult. Emma persze szabadon galoppozott 20 m sugarú körben körülöttünk. Meggyőződésem, hogy a kis kutyus azt gondolta, azért hoztuk el otthonról, hogy itt hagyjuk. Nem akart változást az életében. 

Így történt, hogy a leendő vadászkutya az első lépéseit az én ölemben tette meg. Megnyugtattam, körbeszaglászta az új környező szagokat, két lépés előre, egy hátra tempóban megindult magától, majd elkezdte követni Emmát, és felszabadult. Szépen jött velem pórázon orrát a talajra szegezve, gondosan beszippantva minden izgalmas szagot. A nagy kutya jó példáját követve nem húzott, szépen jött láb mellett tartva az én tempómat, csak akkor állt meg, amikor több idő kellett egy-egy szagcsomag feldolgozásához. Ilyenkor persze nem hagyta magát, de nem is akartam megzavarni az új ingerek feltérképezésében: városban lakunk, minden alkalmat maximálisan ki kell használni, hogy megismerje az erdőt.

1,5-2 km gyaloglás után kezdett vadászkutyásodni. Orrával a talajt porszívózva követte a disznótúrásokat, meg meg állt az őz és szarvasnyomokban, gondosan szagmintát vett minden hullatékból. Egy egy erősebb szagnyomon azonnal haladni kezdett, letérve az általunk diktált ösvényről.

A kirándulás az ismerkedésen kívül kis tesztet is jelentett. Otthon már többször tapasztaltam, hogy a „gyere ide” parancsra egészen jól reagál a kicsi. Nem véletlen: elleste ezt is a dobbermanntól a kis okos. Az erdő azonban más, mint amikor kijutnak a kertkapun egy rövid körbeszaglászásra. Mivel Szeder biztosan követi Emmát, bizalommal engedtem el őt a pórázról. Először a két kutyát együtt hívva, majd Szedert külön hívva is visszajött mindig gyorsan, „mellébeszélés nélkül”. A „lábhoz” parancson azonban még kell majd dolgozni bőven, mert a kis szertelen sokáig nem szeret a lábam mellett lépkedni. Vonzza a sok érdekesség.

(történt: 2012. szeptember 15.)