Királyházán ismét

Szeder második csapájának videóját jó néhányszor átnéztem persze, mielőtt a kicsit ismét erdőbe vittem volna. A kellemes és hasznos lehető legideálisabb összekötése végett a következő csapa fektetést vasárnapra terveztük, hogy közben a család is kirándulhasson egyet. A csapát már az erdei séta megkezdése előtt lefektettük, aztán irány a közeli hegytető a két kutyussal és a kölkökkel. A jelenlegi állapotban a 4-5 km túra bőven elegendő mindenkinek: kislányom Fanni is ennyire van hitelesítve, Emma sem bír többet öreg ízületeivel, és Szederkét sem akartuk lefárasztani az új játék előtt túlságosan. A murit csak Sebi fiam húzná tovább gyakorlatilag korlátlan ideig, mivel ő rendkívül élvezi, hogy apa hátán utazhat, miközben hangos „Oda!” rikkantásokkal és heves mutogatásokkal jelzi, hogy nekem melyik sziklára kellene felmászni, hogy ő jól láthasson.

A kellemes kis séta után leparkoltam a családot a vadászháznál, és jöhetett az újabb kidolgozandó csapa. Az előző csapa sok újdonságot tartalmazott. Tomi tudatosan keresgéli a Szeder korához ideális gyakorló csapát. Az előző csapa tapasztalatai egyértelműen megmutatták, hogy a szaganyag egy óra után még túl erős a kicsinek, rohan rajta, nem kihívás a követése. A túl gyors munka, és Szeder és vezetője gyakorlatlansága miatt viszont a terepváltozásoknál elhelyezett kanyarok még túl nagy feladatot jelentenek nekünk.

Az aznapi csapát ezért idősebb nyomnak készítettük: két órát vártunk a kidolgozás előtt. Ettől Tomi két eredményt várt: egyrészt lassuljon le a kis hannoveri és fúrja jobban orrát a talajba, másrészt dolgozzon kicsit meggondoltabban. A csapát könnyebb terepen fektettük: egységes erdei környezetben húztuk végig a szarvaslábat, mely mellé már nem volt tüdő rögzítve. A vérnyomok a szokásos 2-3 dl-ből készültek. Nem volt tehát terepváltás. A csapahosszon és a kanyarok számán egyelőre nem csökkentett Tomi, bár a sarkos 90 fokok helyett kissé ívesebbre vette fordulókat.

A rálövés imitált helyét ismét bő vérrel, csontdarabkákkal jeleztük. Szeder ismét belefúrta magát a szaganyagba, aztán eleinte kissé bizonytalanul, majd pár méter után már megfelelő önbizalommal, ügyesen ment végig a távon egyenletes tempóban. Ez a sebesség már nekem is kellemesebb volt, kontrolláltabbnak éreztek a közös sétát. Szeder meg meg állt, hátranézett néha biztatásért, ha kicsit elbizonytalanodott lassított, visszakeresett. Nagyjából 8 percre volt szüksége a távhoz. Többször volt olyan érzésem is, hogy a kutyus azért néz vissza, mert vérnyomot jelez. Ezt még majd tisztázni kell, mert megmondom őszintén nagyon örülnék, ha ezt a gesztust meg lehetne benne erősíteni.

Szintén nagy különbség volt az előző csapához képest, hogy nem zökkent ki a kicsi a keresésből. Az egységes környezet, kevesebb inger, kevesebb szaganyag jó hatással volt a munkára. A kétórás nyom, és ehhez hasonló csapák lesznek a gyakorlás alapjai. Ezt nehezítjük majd fokozatosan, kis lépésekben, hogy egy éves korára érett legyen az elővizsgára.

Szeretném még azt is ellenőrizni a közeljövőben, hogy milyen hatással van a kutyus pihentsége a munkára. A kiadós erdei séta, és játék a kölkökkel, Emmával értelemszerűen lenyugtathatta a csapázás előtt Szedert. Érdekes lesz kitapasztalni, ezt az aspektust is.