Fejlődés

Meg kell mondjam, hogy komoly fejlődésen megy át Szeder. 2012. július 3-án született, tehát éppen most lesz 4 hónapos. A kis szertelenke egészen kezelhető lett, már amikor le van mozgatva. A fegyelem terén azért összesítésben hatalmas az előrelépés.

Az „Ide!” parancsra mindig, minden körülmény között szinte azonnal reagál, és engedelmesen leül elém egyenesen szemembe nézve. Közben már működnek a „szobai” parancsok , mint például a „Helyedre!” vagy a „Kifelé!”. Haladunk a „Marad!” paranccsal is. Nagyjából 2 m-t tudok úgy eltávolodni, hogy nem mozdul el ülő pozícióból. Közben elkezdtük a bal oldalon lábnál sétálást tanulni, eddig minimális sikerrel: amíg a jutalomfalat a kezemben van mellettem van, ahogy megkapta lepattan. No mindegy. Minden nem működhet egyszerre.

Elkezdtük a klikkeres képzést is. Egy héten keresztül szoktattam a dicsérő szót majdan váltó klikker hangjához. Napi 10 percet csináltuk a látszólag semmit: klikk, jutalomfalat, klikk, jutalomfalat... Használni élesben pár napja kezdtem, azóta minden műcsapázásnál, sétánál ott lóg a jutalomfalatos oldaltáska mellett, sőt, még otthon is a kezem közelében van.

Ha nincs lemozgatva, akkor a nap végére bekapcsol a kisördög. Legutóbb sajnos az egyik antikváriumból frissen vásárolt könyvem látta kárát. Szederkének is tetszett Kittenberger, bár a szépirodalom fogyasztása alatt talán nem egészen ezt értik... Ilyenkor hosszan mantrázom magamban, hogy „Vérebet nem verünk, vérebet nem verünk...”

Szeder "neménvoltamgazdi" pofával

Persze feleségemnek is ki van adva az utasítás, hogy ha rosszalkodik a kutya, inkább valami feladattal el kell terelni a figyelmét, mint leszidni olyan dologért, amit úgy sem értene meg. Persze ez mulatságos helyzeteket is teremt: feleségem tűsarkúját nyúlta le a kis szemtelen, mire feleségem paprikavörösen jött hozzám, hogy most azonnal csináljak valamit a kutyával, különben „Itt helyben agyonklikkelem!” :)

A csapáink szép lassabb hosszabbodnak és öregednek. 400 m és 4 óra a mostani szint, amit örömmel, kevés hibával old meg. Egy egy csapába 3-4 törést építek 120-60 fok közötti irányváltásokkal. Takarékossági okokból mindig hígítom a vért úgyhogy ez is nehezít, valamint csinálok vér nélküli részeket, és olyan részeket is, ahol a húzott szarvaslábat úgy emelem el a talajtól, mintha a vad lépne. Eddig nem tudtam kifogni az orrán.

Találtunk egy új erdőrészt a városhatáron kívül, ahol egészen kellemesen tudunk gyakorolni, úgyhogy fókuszálunk a megoldandó feladatra sikerrel. Hamarosan el kell kezdeni a csapacipős gyakorlást, amihez Takács Zsolt fórumtárs küldött nekem nagyszerűen kivitelezhető terveket, amit köszönök neki itt is még egyszer.

Csapa cipő (Takács Zsolt fórumtársam ötlete, készítménye)

Változik a vadásztáskám tartalma is. Szépen kikerülnek belőle a „hagyományos” vadászathoz szükséges kényelmi eszközök, és veszik át helyüket a kutya igényeinek megfelelő cuccok: rövid póráz, kullancs kiszedő, összehajtható ivótányér, mobil fekhely, kis zsák kutyakaja, vizes palack. 

Közben elkészül János Zoli barátom jóvoltából a bőr vérebvezető is. Számomra komoly minőségi váltás, hogy végre nem akasztja meg a kutyát a faoldalon megtapadó szövetvezeték, hanem mehet a kis vacak az úttalan utakon visszafogás nélkül. Zoli nagyszerű munkát végzett, kitűnő mesterember, szívből javaslom mindenkinek, aki nyaklót vagy vérebvezető pórázt szeretne. Jó áron, jó minőségben, gyorsan dolgozik. Telefonszáma: 30/4848162. Jó szívvel ajánlom!

Elsajátítottam közben a vezeték megfelelő feltekerését is. Egészen egyszerű és praktikus kötési mód, úgyhogy ezentúl ezzel sétál a blöki, messzi hirdetve, hogy ő vadászkutya (lesz egyszer).

Ma egyébként ismét csapáztunk. Reggel kilenckor fektettem a csapát és 15:30-kor dolgoztuk ki, vagyis hat és fél órás volt, amikor nekirugaszkodtunk. A csapa nagyjából 300 m-es volt, egy 120 fokos, egy 90 fokos és egy hatvan fokos töréssel, erdős, sűrű aljnövényzetű környezetben. A blökin látszott, hogy az elmúlt napokban kevesebbet sétáltunk, úgyhogy izgága volt rendesen. Szépen megindult a rálövés helyétől, de kis virgonc, hirtelen módon csinálta a dolgát. Az első 20 méter után következett a 120 fokos törés. No itt legalább 3 percet vacakolt el, amíg megcsinálta, és akkor is csak segítséggel. Vissza kellett tennem a nyomra, mert annyi minden érdekelte, hogy mindig megállt valami más szagnál. Valószínűleg itt kiszórakozhatta magát, mert a többi törésnél nem volt semmi probléma. A 60 fokoson túl ment két métert, felemelte a fejét, majd egy 3-4 méter sugarú, töréspont központú körön haladva egyből megtalálta a helyes csapát.