A képzett véreb egyik fontos képessége, hogy szinte korlátlan ideig, nyugodtan, csendben elfeküdjön ott, ahol az a gazdi parancsolja. Ennek megtanítása nem is olyan egyszerű, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy a vérebben genetikailag nincs meg erre a hajlam.
Az elfektetési gyakorlat a véreb elővizsga részét is képezi: a vérebvezető elfekteti a kutyát (lekötés nélkül vagy lekötéssel), a kutyának pedig nyugodtan maradni kell akkor is ha a gazdi eltávolodik tőle, akkor is ha kikerül látóköréből, és akkor is ha lövéshangot hall.
Ritka pillanat: Szeder magától, nyugodtan fekszik
A fekvés közben a kutya felülhet, tehet kört, de nem követheti gazdáját, nem próbálhatja magát kitépni, nem rághatja pórázát.
Ez a gyakorlat értelmezésem szerint egyfajta bizalomjáték: visszajön-e a gazdi, el tudok-e válni tőle biztonsággal? Szeder akkor fog nyugodtam helyben maradni parancsra, ha egyrészt megértette a feladatot, másrészt pedig kialakult az a kellő bizalom, hogy visszajövök érte mindig.
A marad parancs - mint egyébként minden vérebnek tanítandó parancs - étellel/jutalom falattal tanítható legkönnyebben: etetés előtt elfektetem mindig Szedert, és a "Marad!" parancs ismételgetése közben kiöntöm a táljába a kutyakaját, melyet csak "Mehetsz!" parancsra vehet birtokba. Ezt a parancsot tulajdonképpen feleségem tanította neki, akit idegesített a kutyus szertelenkedése kajaosztás közben. Szépen is működik: ha nem oldom fel a parancsot, ott ül perceken át, legyen bármennyire is éhes. Ilyenkor bemehetek a házba, nem gond ha szem elől téveszt, maradni fog.
A feladat tehát megvan, érti, már csak ezt kell majd átültetni egy másik élethelyzetbe. a lőjelek vizsgálatának perceire. Milyen könnyűnek tűnik, pedig egyelőre nem az. Jelenleg ha Szedert a lőjelek vizsgálata előtt leültetem (fekvés ilyenkor nem megy olyan izgatott), max 4-5 m-t tudok eltávolodni tőle, egyébkén azonnal követni kezd.
Bényei Tomival persze elkezdtük az elfektetési gyakorlatokat is: lekötötten, elfektettem Szedert, letettem mellé a hátizsákomat. Tomi tőle pár méterre elfektette Basát. Aztán elmentünk beszélgetni úgy, hogy a kutyák ne lássanak minket. Jó 15 percig feküdt egy helyben, nem rángatta, nem rágta a vezetéket, nyugi volt. Basa sem izgatta fel túlzottan - persze a kiadós játékon már túl voltak -, így jöhettek a vaklövések. A lövéshangra felfigyelt, felállt de nem próbált szabadulni, meg sem feszítette a vezetéket. A lövéstől nem fél, hallott már eleget vadászat közben. Még 5-10 percet vártunk,aztán elindultunk vissza a kutyákért. Elvben ilyenkor nyugton fekve kellene maradni addig amíg oda nem érek. Nos úgy 5-8 méteres távolságnál már kicsattanó örömmel jött volna felém.. ha nem tartotta volna a vezeték. Szóval van még mit gyakorolni... A cél, hogy az elővizsgán lekötés nélkül, fegyelmezetten maradjon majd helyén parancstól parancsig.
A vadászkutyások közösséget
alkotnak, különösen igaz ez a vérebesekre. Az ilyen – sors -
közösségek pedig nagyszerű fórumokat biztosítanak a tapasztalat
cserére, fejlődésre, és persze néha a jó kedélyű
zsörtölődésre is.
Nekem nagyon sokat segített, segít és
segíteni fog, hogy az Utánkeresők Baráti Körének tagja lehetek.
Bízvást állíthatom, hogy Szeder nagyszerű fejlődése
elképzelhetetlen lett volna az önzetlen segítség nélkül,
amelyet a baráti kör, de legfőképpen Bényei Tomi barátom
nyújtott.
A kései tél és tavasz számunkra a
csendes munka, tanulás és a vérebes találkozók jegyében
zajlott. A csapázás terén a heti egy, maximum két csapa
kidolgozásával haladunk előre, melyek hossza mindig 1-2 km
közötti, ideje pedig sohasem kevesebb, mint 12 óra, de sokkal
inkább egy napos nyomokon gyakorlunk.
Kaszó Kupa
Február közepének legfontosabb
eseménye Kaszó Kupa volt, melyen egyelőre nézőként vettünk
részt. A nagy múltú Magyar Véreb Egylet által szervezett
seregszemle izgalmas dolog: egyben éves közgyűlés, egyben elő- és
fővizsga, egyben pedig országos vérebverseny.
A Kaszó Kupa
Vérebes seregszemle
Galamb Gábor, a Kaszó HM Zrt. vezetője
Buzgó József, a Magyar Véreb Egylet elnöke
Bényei Tomi és Rocky felveszi a munkát
Siker: töret átadása Rocky-nak
Túlzások nélkül állítható, hogy
a hazai vérebesek színe java megjelenik itt. Idén Szeder
kisasszony és egyben jómagam is MVE tagok lettünk, amit én igen fontosnak tartok. De persze nem ez volt a hétvége legérdekesebb
része. Baráti körünk egyik tagja, aki történetesen mentorom,
Bényei Tomi is indult Rocky nevű hannoverijével. Rocky fiatal, de
nagyon jó képességű kutya. Nincs még túl sok sikeres munkája,
de aminek neki megy, meg is csinálja: kevés utánkeresett vad
tréfálta meg. Gyorsan, jól keres, az elővizsgát is maximális
pontszámmal abszolválta.
A versenyre virradó nap gyönyörű volt:
az éjszaka során vagy 15 cm friss hó esett le, ami betemetett
minden nyomot. A feladat egy előző nap hátsó lábon sebzett dám
volt. Rocky felvette a szagot, de 100 m vezetékmunka után vadul
emelte fejét, és jobbra tért le szüntelen a nyomról. Akkor még
azt hittük, hogy őzt, vagy valami más vadat érez, s bár Tomi
is ment volna, még is vissza kellett tenni a nyomra az izgatott
kutyust. Rocky persze csak letért ismét, ment volna toronyiránt, s
ezért ki is esett már az elején. A vérebegylet bírái, akik segítőkészsége
minden tiszteletet megérdemel, nem dönthettek másképp, hisz a
véreb elhagyta a nyomot.
A munka persze itt nem ért véget,
hiszen a becsület és tisztesség azt diktálja, hogy a sebzett
vadat versenyen kívül is megkeresse a vérebes. Tomiék nem is
vártak: indultak tovább versenyen kívül. S ekkor jött a
meglepetés: a dám ott feküdt el, amerre Rocky azonnal menni akart,
alig 2-300 m-re a rálövéstől... a kutyának igaza volt. A kutya
ugyanis nem a versenyen vett részt, hanem feladatát teljesítette:
a sebzett vad lehető leggyorsabb terítékre hozását.
Innentől számított 7 km-es munka
következett több hajszával, viszontagságokkal, melynek végén Tomi és Rocky
behozták a vadat, amire aznap csak igen kevesen voltak képesek. A
csatát elveszítették, de a háborút megnyerték. S az első ami a
legfontosabb, hogy a vad meglegyen. A verseny csak ezután jöhet.
Az első tüzelés
Március végén életében először
tüzelni kezdett Szeder. A kiskutyus a szokásosnál is szeleburdibb
lett, bár már többször meg kellett állapítanom, hogy legújabb
családtagunk amolyan reklámkutya: rendkívül jól neveltnek tűnik
társaságban, otthon pedig egy kis ördög.
A csapázást nem hagytuk abba a
tüzelés alatt sem. Én igazából nem láttam különbséget
munkájában, pont ugyanúgy ment a csapán, mint nyugisabb
periódusaiban.
Utánkeresők hétvégéje Királyházán
Igazi hazatérés volt, külön öröm,
hogy a baráti kör összes kutyása, s majd minden kutyusa ott volt.
Lénárt Zsolti kutyusa – Bonny – és Vodnák Laci Borkája
sajnos sérülés miatt nem vehetett részt, de a többiek ott
voltak. A baráti kör tagjain kívül vagy 20 kutyás – nem csak
vérebes – érkezett a murira, mely bemutatókkal, műcsapákkal,
előadásokkal fűszerezett programja igen csak izgalmasnak
ígérkezett.
A nap fénypontja számomra Újhelyi
Tamás előadása volt. Az alsóházban tartott 3 órás
előadás/beszélgetés nettó színarany tudás volt. Olyan oldalról
megközelítve a szaglás-nyomkövetés témakörét, mely a hazai
szakirodalomból sajnos egyelőre teljesen hiányzik.
Én amolyan kutató ember vagyok. Akik
ismernek tudják, hogy ezt számtalan publikáció, tanulmány, egy
tudományos díj és egy könyv bizonyítják, így a szakirodalmazás
értékrendem fontos részét képezi. A vérebezést is úgy
kezdtem, hogy elolvastam minden hazai és néhány német nyelvű
szakirodalmat is. E könyvek, cikksorozatok nagyszerű módszertani
bázist adnak a kutyus képzéséhez, ablakokat nyitnak ki,
eszközöket ajánlanak. A vérebezés hatalmas hagyományokkal
rendelkezik, amit én nagyon szeretek. De azt is el kell ismerni,
hogy a szaglással kapcsolatos magyar nyelven megjelent ismeretanyag
elkeserítően hiányos... Ezen változtat Újhelyi Tamás. Három
órás előadásának minden szavát kötelezővé tenném
utánkeresőknek.
A
kutya szaglószerveinek működésének vázlatos ismertetésével
kezdte az előadást, és onnantól nem volt megállás...
meglepetésből meglepetésbe zuhanva hallgattuk a nyom
intenzitásának és eltelt időnek kapcsolatát, a nyom jellegével,
összetételével kapcsolatos fejtegetését.
Különös kegynek érzem, hogy ezt az információ halmazt a mi kis
közösségünk megkaphatta Tamástól, amit ezúton is köszönök
még egyszer.
Remélem hamarosan könyv formában is
megjelenteti kutatási eredményeit! Az egészen biztos, hogy Szeder munkáját más szemmel
nézem azóta: jobban értem viselkedését, jelzéseit, értem miért
tér le a nyomról néha, vagy emeli a fejét, vagy prüszköl. Tudom
mi csökkentheti Szeder szagló képességeit, tudom mire kell
figyeljek ha esik, ha fúj, ha száraz az idő, ha meleg vagy hideg
van.
Érdekes, hogy Bényei Tomi
kutyaképzési elvei igen sok rokon jelleget mutatnak Újhelyi Tamás
kutatási eredményeivel. Tomi jó intuícióval hozza a gyakorlatban
azt, amit Tamás elméletei mondanak. Szerencsés vagyok, hogy segít
Szeder képzésében.
És engedjétek meg, hogy egy olyan
mondattal zárjam ezt a postot, melyet egymástól függetlenül
mindkét Tamás az utánkeresés kulcsának tart: „Bízz a
kutyában!” És valóban ez a legfontosabb. Nem hiszem, hogy van
rossz véreb, van rossz kutya. A hibák forrása a kutya
motiválásának hiánya, a vezető és a kutya közti kommunikáció
elégtelensége lehet. Ez pedig a vérebvezető kitartásán,
felkészültségén múlik. A kutya orra biztosan jó.
Utóirat, hogy naprakész legyen ismét a blog:
A hektikus téli időszak után újraindult a rendszeres munka Királyházán Szederrel. Készülünk a nyári elővizsgára. Közben megtapasztaltam a heti csapázás során Újhelyi Tamás egy fontos gondolatának fontosságát: mindig adj a kutyádnak inni keresés előtt! Az orr nyálkahártya kiszáradása ugyanis drámaina csökkenti a szaglás képességét. Írom ezt annak apropóján, hogy Szeder igen nehézkesen ment egy alig 7 órás nyomon. Nem értettem miért, aztán megtapintottam az orrát: csont száraz volt. Lám nem a kutya volt a hibás, hanem a figyelmetlen gazdi...
Persze az is igaz, hogy a városi csapák környezete nagyon is eltér a vad járta erdei csapázásoktól. Oly sok az inger, az érdekes szag az erdőben a városhoz képest, hogy nem csoda ha a kutyus az erdei csapázások elején szertelen kissé.
Ha szeretnéd, hogy Bényei Tomi foglalkozzon vérebeddel, keresd őt ezen a telefonszámon: 06704201449. (ha nem csöng ki, küldj SMS-t!)