2013. január 18., péntek

Laci és Borka első idei munkái

Kamerás utánkereséseink egyik első filmje következik: Vodnák Laci 10 hónapos hannoverije két óra alatt két munkát abszolvált kamerám előtt. A film kis bepillantást enged az Utánkeresők Baráti Körének munkájába.


2013. január 13., vasárnap

Sebzett disznó nyomán

És eljött a nap. Az Utánkeresők Baráti Köre hajtáson adott szolgálatot Bényei Tomi és Rocky személyében, ami nagyszerű alkalomnak ígérkezett, hogy egy „asztalról leeső” könnyebb munkát Szeder is megkaphasson, persze úgy, hogy Rocky biztosítja pár méterrel hátrébb.

A nap elég eseménytelenül zajlott, a puskások vagy nagyon jól lőttek, vagy nagyon rosszul, mert sebzés nem volt a második hajtás végéig. Aztán egyszer csak megcsörrent Tomi telefonja. Vodnák Laci diktálta be a sebzés adatait: elöl lőtt disznó, a sebző szerint nagy, a hajtók szerint inkább nagyobbacska süldő. A sebzett vad fejét a hóban tolva menekül, valószínűleg első láblövés.

A sors kidobta a könnyűnek látszó munkát, úgyhogy már indultunk is a két kutyával a sebzés helyére, ahol a vadösszeszedők már javában dolgoztak összejárva a rálövés helyét, nagy lármát csapva. Vér volt gazdagon. A sebzés egy sűrűs feletti ritkás részen történt, a disznó pedig egyenesen visszamenekült a biztonságot nyújtó sűrűbe.

Ha az első láb el van lőve, az valóban jó, hiszen a disznó nem tud gyorsan menekülni egyrészt, másrészt rontja az esélyeit a kutyával szemben a sérülés a hajsza során. Tehát ez eddig ideálisnak tűnő helyzet volt.

Izgalommal – és bevallom kis félelemmel – csatoltam fel a GPS nyakörvet Szederre. Ez az első alkalom, hogy munkán viseli, ezért már előző nap nyakába adtam pár órára, hogy szokja a szokatlan koloncot. A pántjára felírtam adatainkat persze, és már előző nap akkurátusan bepakoltam a felszerelést. Minden megvolt látszólag. Látszólag.

A rálövés összetaposása semmi gondot nem okozhatott, hiszen a jól látható túrások, vércseppek, kenések szagautósztrádaként vezettek a sűrű határáig. Kis egyeztetés még a hajtókkal, aztán fejes a dzsungelbe.

A dzsungel tényleg dzsungel: tüskés, vendégmarasztaló indákkal átszőtt bokros terület, minden lépés nehéz. Néha két lábon, de sokkal inkább csak guggolva vagy négykézláb penetrálható.

Szeder jól indul, de zavarja a vadgyűjtők lármázása. Kicsit indiszponáltan néz vissza-vissza a traktor felé. Nem csak ő indiszponált, hanem én is: azonnal észreveszem, hogy mi nincs meg: jobb kézre való kesztyűm Isten tudja hol van, a jelölőszalagot meg úgy ahogy van otthon hagytam. Ennyit arról, hogy pont a héten írtam postot a szükséges felszerelésekről, és azok tárolásáról... Szóval a jelölés innentől Tomi dolga.
Ilyen, amikor az egyik kéz kesztyű nélkül marad - azért ezt nehéz lenne elmagyarázni egy pszichológusnak. :)
Szóval elindulunk a zajban, a vércsapa már pár méter után egy 90 fokos töréssel kezdődik, de Szeder egy egészséges nyomon megy el vagy 5 m-t. Még jobban izgulni kezdek. Szerencsére ő is rájön a turpisságra és visszajön. Kicsit várunk, leguggolok mellé, hogy nyugtassam – ő meg engem. Kicsit így maradunk, aztán: „Keresd Szedi, mutasd merre ment a disznó!”. És Szeder nekiáll, precízen leköveti a töréseket, hurkokat, megy, ahogy a műcsapán szokott. Én meg harcolok az életemért utána kúszva, mászva a vezeték végén csüngve. A nyom másfél-két órás lehet maximum, úgyhogy a feladat könnyű neki is és nekem is: a hóban jól látszanak a cseppek, túrások.

Baseball sapkámat vagy tízszer tépi le a tüske, hátizsákom pedig sokszor alig fér el a bokrok ágai közt, cafrangjai pedig beleakadnak a tüskékbe – hallgatni kellett volna Horváth Danira. Elöl megy Szeder, majd Vodnák Laci, mint a helyi erő, utánunk Bényei Tomi és Rocky.

A vér mennyisége gyorsan csökkenni kezd és a túrások is egyre ritkábbak: négy lábon megy tovább a disznó. Sajnos mégsem lesz annyira könnyű ez a munka...

Szeder megbízhatóan mutatja mindig az irányt, hiába mennénk mi el másik nyomon mert nem látszik vér, nem hagyja. Sőt, találunk egy miénkkel közösen futó másik vércsepp vonalat is, mely egy idő után elválik a mi disznónktól, de Szedert ez sem tréfálja meg, hiába ejt engem gondolkodóba. Többször is elhangzik elismerően: „Szedernek igaza van, arra ment a disznó.” A disznó egyre több kanyart, hurkot tesz a sűrűben. Laci suttogja nekem: hogy egyre bizonytalanabb a vad, keresi a helyet, ahol elfeküdhet.

Közben a dzsungel néhol áthatolhatatlannak tűnik. Próbálok ahol csak lehet könnyebb utat választani, mint ahol Szeder átbújt. Az egyik ilyen esetnél elengedem a szárat, azzal a tervvel, hogy egy pár méterrel előrébb át tudom majd fogni. Azonban közben megfog egy tüskés inda, aminek következtében lemaradok az előttem elcsusszanó vezetékvégről. „Csak lenne egy-két méterrel hosszabb...” fohászkodom, miközben tankként próbálom utolérni az előttem menekülő vezetéket – sikertelenül. Megállítom Szedert, aki a harmadik hívásra lestoppol a csapán és értetlenül néz hátra. Nem érti miért kellene neki abbahagynia a munkát és visszajönni hozzám. De legalább megállt, bevárt. Nem volt rossz feszültségoldó ismét kézbe kapni a vezetéket. Közben konstatálom magamban, hogy Szeder folyamatosan úgy megy, hogy szúrja a tüske. Ezt nagyon nem szerette a műcsapák közben, most pedig nem is reagál rá.

Beletemetkezünk a nyomba, Szeder is én is. Egyszer csak Laci szólal meg: „Jobbra most kelt fel a disznó!” Sem Szeder sem én nem vettük észre, de Rocky már indul is a hajszára, hátránnyal, mivel ő nem látta a disznót közvetlenül. A GPS-en nézzük az eseményeket: iszonyatos tempóban távolodik Rocky... Hát ennek a disznónak nincs sok baja... Távoli lövést hallunk. Rocky 900 m után leül, majd elindul visszafelé. Tovább megyünk a csapán, ki a sűrűből, át az erdészeti úton, be a másik oldalon. Rocky visszaér hozzánk. Nem értjük a helyzetet. A kenés, túrás teljesen megszűnik, vér pedig 50-100 m-enként egy két gombostűnyire csökken. A disznó nyoma normálisnak tűnik, megy ez mint a meszes, de a kutyáknak nem okoz gondot: biztosan mennek a friss nyomon.

A sűrűből tölgyerdőbe váltunk, a disznó nyoma mellett végig látszik Rocky hajszájának nyoma. Megyünk, megyünk, de a disznó iránya nem jó. Azt a sűrűt vette célba, amit másnap hajtani fognak. Nem folytathatjuk a munkát. Megállj, kutyaszeretgetés, dicséret és persze jutalomfalat mert jól dolgoztak.

A munka szép volt eddig is, de a várt siker, az első vad birtokbavétele elmaradt. De azért élveztük, jó volt. Miután visszaérünk, érkezik a hír is, hogy abból az irányból, amerre a mi disznónk is ment behoztak egy több lövéstől sérült disznót. Megnézzük: van egy találat az orránál, és egy a blattján. Nem dermedt még, a vér is frissnek tűnik. Hogy a mi disznónk volt-e? Nem fog kiderülni soha.
1.4 km, a csapa fele dzsungel-szerű sűrűben

A keresés margójára

Az első sebágyban talán meglőhető lett volna a disznó, bár amilyen sebességgel felugrott, még a puska sem vehető le a vállról. A növényzet annyira sűrű volt, hogy még így 10-15 m-es távolságból is csak a lábát és hasa alját látta Laci. Azért jobb lett volna figyelmesebbnek lenni Szedernek és nekem.

Ez volt az eddigi leghosszabb munkánk. 1.4 km a teljes csapa hossz, aminek kb. fele a létező legsűrűbb dzsungelben történt. Megcsináltuk, hiba nélkül, pedig a vad nem olyan logikus, mint ahogy a műcsapát fekteti az ember. Ez nagyon jó érzés. Megérte a befektetett munka még akkor is, ha most nem sikerült terítékre hozni a vadat.

2013. január 10., csütörtök

Hogyan vegyük rá a kutyát, hogy mutassa a vérnyomot?

Korábban többször írtam már arról, hogy Szeder néha mutatja a nyomokat, néha nem. Az előző hétvégi hajtás szüneteiben várakozva volt lehetőségem, hogy tanácsokat kérjek tapasztalt vérebestől, hogy hogyan lehet rávenni a kölökkutyát, hogy ez a jelzés állandó legyen. Őszintén szólva sem a klikkerrel, se hagyományos módszerekkel nem tudtam ezt erősíteni, úgyhogy most is vagy mutatja vagy nem a vércseppeket, de inkább nem.

Dákay Zsuzsitól kaptam a következő módszert ennek erősítésére. Kell hozzá néhány ék alakú fadarab, mely a tetején 10-20 mm-es vakfurattal rendelkezik. Kb. így néz ki a szerkezet:

Szag-ék - minden érzékeny lelkű műszaki rajzolótól elnézést kérek a skiccért...


A játék lényege, hogy a műcsapa fektetésekor létrehozzunk olyan intenzív, a követett szagnyomból kiugró pontokat, melyek megállásra késztetik a kutyust. A kis fa szerkezet leütjük a talajba és a tetejébe vért, húst, csontszilánkot tehetünk, vagy ezeket ötvözhetjük is. Az intenzív inger megállítja majd a kutyust, és amikor nekünk tetsző jelet ad ilyenkor, mehet a pozitív megerősítés.

Kíváncsi vagyok hogyan fog működni a dolog. A héten mindenképpen kipróbáljuk.

A vérebvezető felszerelése

Keveset írtam még arról, hogy mi a minimumkövetelmény a vérebvezető vadászfelszerelése tekintetében. A vérebezés szegről végről hasonló vadászati mód, mint a többi, de azért igényel némi speciális eszköztárat is, és eddig csak a vérebvezetékről írtam.

Ruházat

A ruha legyen olyan anyagból, amit nem – illetve nehezebben – kezd ki az aljnövényzet. Ne legyenek rajta mindenféle lógó cafrangok, de legyen erősítve a nadrág térde és a kabát könyöke – sokszor kell majd térden, hason csúszva haladni. Nem árt, ha van a kabáton feltűnő színű – lehetőleg UV narancs – felület. Ez fontos, mivel nem árt ha a kutyavezető mindig virít az erdőben.

A cipő tekintetében általában megoszlanak a vélemények. Sokan a gumicsizmára esküsznek, aminek valljuk be van alapja, hiszen a keresés közben bármilyen talaj, terep, patak utunkba kerülhet, amin át kell haladni, nem kérdés. Én mégis inkább a bakancsot választom, mert gumicsizmában túrázni nekem egyáltalán nem kényelmes. A bakancs viszont erős bőrbakancs, mely a felső szár tetejéig vízhatlan, az orra pedig gumírozással van erősítve.

Vodnák Laci sikeres munka után Borkával, a kis hannoverivel


Utánkereséskor felejtsük el a vadászkalapot. Ez lesz az első dolog, ami hátramarad az első sűrűnél. Válasszunk inkább baseball sapkát, ami kétségtelenül nem annyira tetszetős, ellenben igen praktikus. A sapka színe is legyen rikító.

Érdemes magunkkal vinni erős bőr, vagy munkás kesztyűt. Nem mindegy, hogy puszta kézzel, vagy védett kézzel kell félrelökni a tüskés szederindákat. Jó szolgálatot tehet a kamásli is, mely védi a cipőt, cipőfűzőt, lábszáron a nadrágot a ragaszkodó aljnövényzettől.

A vadásztáska tartalma

Először is rakjunk be mindent a táskába, amit egy egy napos cserkelő vadászatra magunkkal vinnénk, aztán szedjük ki a felét, hogy el is bírjuk a zsákot. A hagyományos vadászati kellékeket nem sorolom fel, de a kutya szempontjából fontosakat igen: legyen a kutyának víz a zsákban, és egy tálka is. Erre legjobban a szinte fillérekért kapható összehajtható tálkák. Nálam általában van egy adag száraz kutyatáp is, mivel a kölyökkutyának még napi háromszor kell ennie, és gyakran megesik, hogy ez az idő a terepen ér minket (munka közben, és közvetlenül előtte azonban nem etetem Szedert, mert az némiképp csökkenti a munkakedvét, ellenben erősíti lustaságát).

Legyen nálunk kullancscsipesz, bár a kullancscseppek és nyakörvek eléggé megbízhatóan tartják távol a vérszívókat, azért megesik, hogy egy-egy szuicid parazita bepróbálkozik. Általában a vérebvezeték mellett van nálam egy rövidebb póráz is a kényelme kedvvért.

A fegyver

Azt hiszem ez az utánkeresés azon területe, melyben leginkább otthon érzem magam. Magamnak a következő fontos paramétereket fogalmaztam meg a vérebvezető fegyverével kapcsolatosan a szakirodalom, utánkereső kollégáim és saját tapasztalataim alapján:

  • a fegyver legyen rövid – ne akadjon bele minden faágba lehetőleg a cső
  • a fegyver legyen könnyű – egész nap a hátunkon fog lógni, így nem mindegy az a fél kiló plusz vagy mínusz
  • a fegyver legyen több lövetű – gyakran van szükség második, harmadik lövésre is, így ez elengedhetetlenül fontos.
  • a fegyver legyen képes gyors kapáslövésre – illeszkedjen a lövészhez a lehető legjobban, mert itt nincs idő sokat várakozni, célozgatni a lövés előtt. A sebzett vadra pedig akár mozgás közben is lövünk, nem úgy, mint azt a hagyományos vadászat során megszoktuk.
  • a fegyver legyen nyílt irányzékos – csak nappal megyünk a nyomon, így nincs szükség arra, hogy a puska szürkületben is használható legyen nagy fényerejű távcső segítségével. Szerintem jó választás még erre a célra a pirospont irányzék, mely gyors, biztos kapáslövést tesz lehetővé.
  • a fegyverrel lehessen gyorsan és könnyen ismételni – én a forgó-tolózáras puskáknál egyszerűbbnek ítélem ebből a szempontból az alsókulcsosokat, de ezt persze egyéni preferencia alapján dönti el mindenki. A lényeg az, hogy gyorsan, biztosan tudja kezelni fegyverét a vérebes.
  • a fegyver olyan kategória legyen, mely bírja a sárban csúszást - ne kelljen sajnálni, ha a tust az ág karcolja, vagy a csövet víz áztatja. Itt jegyzem meg, hogy a csőtorkolatot le kell ragasztani utánkeresés közben, hogy szennyeződés ne kerülhessen a csőbe.

Ha hazánkban erre lenne jogi lehetőség, az utánkeresőknek kötelezővé tenném a maroklőfegyver viselését is. Egy 357-es vagy 44-es revolvernél nincs jobb eszköz, amikor olyan nádasba, sűrűbe hatolt be a vérebvezető, melyben helyben megfordulni sem könnyű, nem hogy puskával célozni. Egy maroklőfegyvernek mind vadász önvédelmi fegyverként, mind kegyelemlövés leadása tekintetében indokolt szerepe lenne.

A lőszerrel, kaliberrel szemben támasztott feltételek:
  • legyen alkalmas minden hazai nagyvad elejtésére – a jogszabályban meghatározott 2500 J feletti energiára legyen képes
  • üssön nagy lyukat, hogy bő vérzést okozzon mindkét oldalon
  • legyen képes minden nagyvad átütésére
  • a lövedék hatoljon mélyre – az utánkeresés során a vad ideális helyzetből történő meglövésére nincs mindig lehetőség, gyakran van szükség hátulról leadott lövésre, amihez elengedhetetlen, hogy a lövedék nagy penetrációra legyen képes
  • a lövedék ne fröccsenhessen szét ágakon, gallyakon, fűszálakon – jobb ha nagyobb tömegű lövedékkel rendelkező lassabb kalibert választunk, mintha kis lövedékes, gyors űrméret mellett tesszük le a voksunkat. Javasolják, hogy a közkedvelt hadi kaliberek esetében FMJ, vagyis teljes köpenyes lőszereket használjunk, mivel ez is kisebb eséllyel fröccsen szét akadályokon, mint más vadászlőszerek lövedékei.
Pedersoli 1886 45/70 Govt - -nekem ez lesz a megfelelő

Ezeknek a halmazoknak a metszéspontjában nekem egy rövid csövű 45/70-es alsókulcsos puska helyezkedik le. Ez a lőszer és lövedék mindenre képes, ami kellhet. 4-500 grain (20-30 g) tömegű lövedékkel olyan, mint a tehervonat: nem a leggyorsabb dolog a világon, de baromi nehéz megállítani, ha egyszer elindul. Eszeveszett lövedéksebességre egyébként sincs szükségünk: nem fogunk 80-100 méter fölé lőni, hisz saját kutyánk is ott ugrál majd a vad mellett. Nem kell ezért, hogy nagyon razancos legyen a lövedék röppályája. Az alsókulcsos szerkezet előnye, hogy a fegyvert célon tarthatjuk ismétlés közben, amit a legtöbb forgó-tolózáras fegyvernél nem tudunk megtenni.

Olcsó és jó megoldásnak találom még ebben a körben a régi forgó tolózáras hadikarabélyokat is. Egy Mosin-Nagant 7,62x54R kaliberű lovassági karabély, vagy M95 Mannlicher 8x56R kaliberben mind jól teljesítheti a feladatot, és nem utolsó sorban hihetetlenül olcsóak, nem kell őket sajnálni a legkisebb mértékben sem.

A vérebvezető fegyver fontos kérdés, mert a kegyelemlövést mindig a vérebvezető adja le, nem a sebző vadász. Ez így van rendjén, hiszen a megváltó lövést sokszor kell úgy leadni, hogy kutyánk ott van a közelben. Ezt a felelősséget pedig soha ne adja ki a vérebes a saját kezéből.

A fegyverszíj



A utánkeresés általában kétkezes – illetve sokszor inkább négykézlábas – sport, vagyis nem csak kényelmes erdei sétából áll. Ez azt jelenti hogy korántsem baj ha a vérebvezető mindkét keze folyamatosan szabadon van. Ha a puskánkat hagyományos egypántos szíjon visszük, várhatóan folyamatosan igazgatni fogjuk egyik kezünkkel, így inkább javasolt a kétpántos puskaszíj, mellyel a fegyvert hátizsákként vehetjük a hátunkra. Érdemes a felső szíjrögzítést olyan közel tenni a csőtorkolathoz amennyire lehetséges, hogy a cső a váll vonala felé ne nyúljon ki.

GPS a vérebezésben

A kutyás GPS használata hatalmas segítség a kutyásnak. A készülékek ára igen borsos (Magyarországon 200.000 Ft felett, Amerikából rendelve 120-130.000 Ft-ból kijön), de mégis érdemes beszerezni. Ez két egységből áll: van egy GPS kézikészülék, ami olyan, mint egy hagyományos turista GPS, és van egy kutya nyakörvén lógó GPS jeladó, ami 13 km-es körzeten belül jelzi, hogy hol a blöki és éppen mit csinál (ül, fekszik, csahol, fut) - ami egyáltalán nem hátrány, ha a vadásztárs hajszára indul, egyedül dolgozik.

Garmin Astro 220 kutyás GPS


Praktikus a GPS, mert nem kell felszerelkeznünk részletes Magyarország hegy- és vízrajza térképpel, a kis készülék mindig meg fogja mondani, hogy hol található a legközelebbi falu. Persze ha nem merül le, ezért mindig legyen nálunk cserelem, csereakkumulátor.

Jelölhetjük a fontosabb pontokat a csapán, pl vér, sebágy, ami megkönnyíti a visszatalálást, ha letérnénk a csapáról, valamint menet közben láthatjuk a saját nyomvonalunkat, hajsza közben a kutyáét. Ha ismerjük az adott vadfajra jellemző viselkedést és a hely adottságait, akkor a hajsza iránya nagy valószínűséggel sejthető, akár elé is vághatunk a menekülő vadnak.

Munka megjelenítése Google Erth-ön

Nem hátrány akkor sem, amikor úttalan utakon keresünk, és a végén be kell szólni a vadásztársaságnak, hogy meg van a vad, és ezeken a koordinátáékon vagyunk, jöhetnek értünk. Persze ez feltételezi azt, hogy a másik oldalon is van egy GPS, ami azért ma még elég ritka, de az elterjedt okostelefonok térképein is be lehet azonosítani a helyszínt ilyen segítséggel!

A cucc jó arra is, hogy visszanézzük a munkát és pontos képet kapjunk róla. Nincs annál szebb, mint este egy egy jó bor mellett Google Earth-ön felrajzolni az aznapi csapát, és újragondolni a részeit.

Jelölőszalagok

A fellelt nyomok megjelölése elengedhetetlenül fontos az utánkereső számára. A rálövés helye, patanyomok, vérnyomok, csontszilánkok, sebágyak jelölése mind fontos eleme a csapa kidolgozásának, hiszen ha a nyom valahol elvész, vissza lehet menni az utolsó biztos pontig, a nyomok jellegéből pedig következtetni lehet a sebzésre, és így a keresés várható hosszára, eredményességére is.

A jelölés többféleképpen, többféle eszközzel történhet. A jelölőanyagnak a következő paramétereknek kell megfelelnie:
  • legyen jól látható, színe üssön el a természet színeitől
  • legyen környezetbarát: legyen könnyen lebomló anyagból (vékony papír)
  • ne vigye el a szél, jól rögzíthető legyen (szalag pl. nagyszerűen feltekerhető bármire)

    Csontszilánk jelölőszalaggal

Érdemes a nyomok jellegét különböző színekkel jelölni, s ha tehetjük GPS-en is jelöljük a fontosabb eseményeket. Érdemes a jelölőket inkább a nyom melletti bokrokra tenni, nem a földre, mivel így jobban láthatóak visszakeresésnél.

Helyi erő

Az utánkereső haditechnikájának még egy fontos eleme van: a helyi erő. Ha lehetséges legyen olyan helyi vadász (hivatásos vadász) a keresés során mellettünk, aki ismeri a terület. Ez nagy mértékben hozzájárulhat a munka sikeréhez, kényelméhez.

Nézzünk bele egy tapasztalt utánkereső táskájába

Megkérdeztem Horváth Dani barátomat, hogy ő miket visz magával és hogyan tárolja a cuccokat. Nos itt a részletes lista. Szerintem megszívlelendő!

„Felsorolom a felszerelésem és, hogy nekem mitől 10kg az utánkereső kabátom, majd szemezgetsz belőle, sok az átfedés persze:

  1. kutya
  2. kutya nyakán tépőzáras szalag, amin a neve, chip szám, telefonszám, stb rajta van
  3. vezeték+hám
  4. puska – hátizsák szerű vállszíjjal
  5. lőszer
  6. GPS
  7. tartalék akku – nekem az Energizer 2450mA akku nagyon bevált, jó a GPS-be, jó a fényképezőbe, oda-vissza cserélhető, ha kell, ezért már ritkán kell a tartalék. A GPS több napig megy vele.
  8. igazolványok
  9. víz – 0,5l, bár sokszor kevés
  10. összehajtható tál
  11. elsősegély csomag
  12. újabban sebvarró készlet
  13. jelölő szalag
  14. kesztyű
  15. egy dauer vizes műanyag flakon, benne hintőporral. Kiváló szélirány jelző - fontos
  16. vadhúzó kötél – utálok sokat várni, és sokszor nincs a sebzőnél
  17. szigetelő szalag, mert a csővégen néha újra kell ragasztani
  18. fejlámpa
  19. kézilámpa – kicsi, de nagy fényű kínai csoda (UltraFire WF-501B) Még akkor is magammal viszem, ha reggel indul a keresés.
  20. puska lámpa – kicsi, de nagy fényű – ua.
  21. fényképezőgép + mini fába tekerhető állvány
  22. bicska
  23. egy normális erős tőr, ha le kell szúrni a vadat
  24. mobiltelefon
  25. valami csoki, vagy keksz, ami jó a kutyának is. Előtte soha nem eszik Soma se, de egy hosszú hajsza végén kell valami neki – meg nekem is

A hátizsák nem alkalmas, pláne disznó utánkeresésre, így ezek a zsebeimben vannak. A kabátomon hátul van egy általam varrt extra nagy zseb, az elnyel mindent.”

Szóval csak ennyi. Válogasson ki-ki maga kedvére a tartalmas listából.

2013. január 9., szerda

Kétkutyás keresés

Korábbi postban már írtam, hogy másodkutyaként már sikerült részt venni éles munkában. Most egy kicsit jobban szeretném körüljárni ezt a kérdést. Először is mindenképpen nagyon jó dolog, ha a kezdő vérebesnek van lehetősége közvetlenül együtt dolgozni profi kutyásokkal. Iszonyatos mennyiségű tapasztalat gyűlt össze az Utánkeresők Baráti körénél, ami számomra kikerülhetetlen információforrás. Minden közös munka, minden alkalom ha kamerával követem őket felbecsülhetetlen értékű tanfolyam, rengeteget tanulok.

Másodkutyaként menni a tapasztalt véreb mögött persze nem egyenértékű az önálló munkával, de kétségtelenül vannak előnyei több szempontból is. Igaz, hogy a másodkutya inkább követi szemmel a főkutyát, de azért én úgy tapasztaltam, hogy kb. 30 %-ban a nyomon is megy Szeder, tehát használja az orrát, kényelmes ujjgyakorlatnak megfelel a dolog.

A kezdő vérebvezetőnek egyértelműen jó a dolog, csak tanulhat belőle, de a kiskutya is fejlődhet, főleg a munka vége tekintetében, ahol akár a hajsza, a vad megállítása, akár a dermedtre csaholás terén sokat tanulhat az öregebb kutyától. 

Bényei Tomi barátom, Basa és Szeder másodkutyás munka előtt

Persze a tapasztalatlanabb kutyának premier plán szerep is juthat, hiszen van olyan alkalom, amikor például a vérnyom keresése közben a két kutya együtt nagyobb területet tud lefedni, és az előkeresésben hasznos segítség lehet mellérendelt szerepben. Ilyenkor a tapasztalatlanabb vezető is szép sikerélményt gyűjthet be, ha előbb találja meg a felvehető nyomot, mint a tapasztaltabb kutya.

A két kutya használat ezen felül sikeresebbé teszi a keresést is, hiszen az egyik kutya biztosítja a másikat, az egyik vérebvezető támogatja a másikat. Így biztosabb az értékmentés a sebző számára, és biztosabb, hogy a szenvedő vad a lehető leggyorsabban megváltható.

Dákay Zsuzsi Szöcskével és Vodnák Laci Borkával közös munkán

A két kutyás keresés előfeltételei persze nagyon fontos emberi értékeken alapszanak. Először is szükség van ehhez egy olyan baráti körre, akik egymás közt minden tapasztalatot, s ha kell akár minden munkát megosztanak. Akik felkarolják a kezdő kutyás kezdő vadászt, terelgetik, segítik őt. Ez nem megszokott dolog, hiszen akár úgy is felfogható, hogy leendő saját konkurenciájukat nevelik ki. Idestova fél éve dolgozom az Utánkeresők Baráti körével és eddig csak önzetlenséget láttam tőlük: ezek a srácok (illetve a hölgy és a srácok) egyrészt beton kemények: nyafogás nélkül mennek oda, és akkor amikor kell. Nincs kifogás, nincs rossz munka, nincs el nem vállalt meló. Ha valaki éppen nem ér rá, azonnal ajánl mást a társaságból. Alapvetően az utánkeresés szeretete hajtja őket, nem üzleti vállalkozásként tekintenek erre a szép tevékenységre. (Persze azzal sincs gond, ha valaki ebből megél, sőt). Ha kapnak költségtérítést jó, ha nem, akkor sincs gond, néhány jó szóért is akár lejárják a lábukat a sebzett vad nyomán, vagy bújnak be a legsűrűbb bozótba, hogy egy sebzett süldőt terítékre hozzanak.

Két hét kihagyás után

A karácsonyi előtti időszak sajnos nem alakult úgy ahogy terveztem. Vérebezni még csak-csak, írni viszont annál kevesebb időm maradt, pedig lett volna mit. December elejét két hét kényszerszünettel kezdtük utazások és munka miatt, ami nem múlt el nyom nélkül.

A két hét alatt Szeder iszonyatosan elkanászodott. Annyira rossz lett, hogy komolyan próbára tette türelmünket. A hívó parancsokat elengedte füle mellett, mindent ellopott, mindent széttépek – klasszikus kórtünetei annak a kutyának, amelyik nincs rendesen lefárasztva.

A december azonban ilyen sajnos – még szerencse, hogy egy évben ez az egyetlen ilyen időszak. Kicsit aggódtam persze, hogy hogyan befolyásolja majd a munkakedvét a kis pauza. December második felében nyílt ismét lehetőség, hogy visszaszokjunk a rendes rendszerre: a kihagyás után 5-600 m-es 6-8 órás csapákkal szoktunk vissza. Most már minden csapát csapacipővel fektetek, el is nyűttük az első pár fatalpast.

Az első csapán kissé bizonytalan volt, de nem azért mert nem tudta követni a nyomot, hanem azért mert egyszerűen annyira örült, hogy ismét kint vagyunk a természetben, hogy minden elvonta a figyelmét: még az egyeneseken is fel-fel kapta a fejét, és félreugrott egy-egy érdekes dolog után. Azért az megnyugtató volt, hogy mindig vissza is tért a munkához. Ilyen kis félresiklásoknál nem szidtam le, inkább csak megdicsértem a visszatéréseknél.

Jó az irány gazdi?

Nagyszerű havas élményünk is volt. Egy decemberi reggelen lefektetett csapán szép 10 cm mély hóréteg alakult ki a délutáni kidolgozás idejére. Örülök, hogy ezt is megtapasztalhattuk. Szeder munkáját én úgy érzem nem befolyásolta a friss hó. Néha beletúrt orrával a fehér vattacukorba, de igazából nem lassult tőle. Nagyon szép élmény volt.

Kis város közeli csapázóhelyünkön meglepetésben is volt részünk: találkoztunk egy ragadozómadaras vadásszal, aki gyönyörű héjáját jár reptetni a területre. Szeder alig akart leválni a gyönyörű madárról, igencsak érdekelte.

Találkozó csapázás közben - egy másik történelmi vadászati mód
3-4 csapára volt szükség, hogy visszaszokjunk a régi rendre, és a kiskutya ugyanúgy dolgozzon, mint előtte. Közben egyre jobban várjuk az első önálló éles munka lehetőségét. Másodkutyaként már mentünk sebzett disznó után Bényei Tomi és Basa társaságában, de a másodkutyás munkáknak azért van némi hátulütője: persze megy a kutyus a csapán is, de azért sokszor követi az előtte haladó kutya nyomát, szagát is. Tehát ez objektív képet nehezen tud adni. Ellenben vitathatatlanul sokat tanít a vezetőnek látni a tapasztalt vérebest munka közben.

A fegyelmezésben azonban be kell valljam megszegtem a „vérebet nem verünk” elvet. A blöki rosszasága, csintalansága igazából nem zavar, ez az életkor velejárója. Az összes kis csintalanság egyébként kimeríthetetlen örömforrás a gyerkőceimnek, úgyhogy még amolyan program jellege is van: „Na vajon mit csent ma el Szederke?”. A kutyus velünk él – és ezt itt most szó szerint értem: Szeder nem kennelben alszik, nem kint alszik, hanem velünk a házban Emmával együtt, velünk utazik mindenhová, egy család vagyunk. Persze kell, hogy megértsen bizonyos szabályokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy az asztal és ami rajta van tabu. Sajnos ez egy nehéz folyamat: egyszerűen mindenbe beleevett, ami ott maradt, sőt, Emma az öreg dobbermann, aki soha ilyet nem tett, kezdte eltanulni a módit a kicsitől. Még az sem zavarta, ha mi is a konyhában vagyunk.

Ezt nem lehetett tolerálni, így kövezzetek meg, de két három fenékre veréssel segítettük a tanulási folyamatot: direkt kint hagytunk elérhető közelségben az asztalon ételt. Megvártuk, amíg nekiáll, és abban a pillanatban derült égből villámcsapás elv alapján csattant az összetekert újság a fenekén hangos „nem szabad!” felkiáltás mellett. Lehet, hogy nem a legideálisabb módszer, de működött. Sőt, a határok erős meghúzása más téren is növelte a szófogadóságot: visszatért a „gyere ide”, és egyéb alapparancsok ereje azóta. A 3-4. csattanás óta már elegendő a parancs szó is.

Szóval várjuk az első önálló éles munkát. Vadászbarátaim, ismerőseim között terjesztem az igét, hogy hívjanak akár éjjel is, reggel megyünk, megkeressük a vadat. De sajnos vagy nem bíznak a fiatal kutyában és vezetőjében – érthető módon – vagy nem sebeznek (vagy „rókát” lőnek ha elrepül a golyó és nincs meg a vad).

Persze azért az is gondolkodóba ejt az első lehetőségre várakozás közben, hogy éles munka után mennyire fogja érdekelni a műcsapa? Merthogy az elővizsga azért csak műcsapán lesz...

Közben a novemberi csapázáson elhagyott kamerám pótlása megtörtént a család jóvoltából, úgyhogy a következő postoktól visszatérnek a videómellékletek. És leforgatott téma bizony van már bőven, mivel mostanában többször is követtem másodkutyásként, vagy csak videósként a az Utánkeresők Baráti Körének tagjait.