Hogyan vegyük rá a kutyát, hogy mutassa a vérnyomot?

Korábban többször írtam már arról, hogy Szeder néha mutatja a nyomokat, néha nem. Az előző hétvégi hajtás szüneteiben várakozva volt lehetőségem, hogy tanácsokat kérjek tapasztalt vérebestől, hogy hogyan lehet rávenni a kölökkutyát, hogy ez a jelzés állandó legyen. Őszintén szólva sem a klikkerrel, se hagyományos módszerekkel nem tudtam ezt erősíteni, úgyhogy most is vagy mutatja vagy nem a vércseppeket, de inkább nem.

Dákay Zsuzsitól kaptam a következő módszert ennek erősítésére. Kell hozzá néhány ék alakú fadarab, mely a tetején 10-20 mm-es vakfurattal rendelkezik. Kb. így néz ki a szerkezet:

Szag-ék - minden érzékeny lelkű műszaki rajzolótól elnézést kérek a skiccért...

A játék lényege, hogy a műcsapa fektetésekor létrehozzunk olyan intenzív, a követett szagnyomból kiugró pontokat, melyek megállásra késztetik a kutyust. A kis fa szerkezet leütjük a talajba és a tetejébe vért, húst, csontszilánkot tehetünk, vagy ezeket ötvözhetjük is. Az intenzív inger megállítja majd a kutyust, és amikor nekünk tetsző jelet ad ilyenkor, mehet a pozitív megerősítés.

Kíváncsi vagyok hogyan fog működni a dolog. A héten mindenképpen kipróbáljuk.

A vérebvezető felszerelése

Keveset írtam még arról, hogy mi a minimumkövetelmény a vérebvezető vadászfelszerelése tekintetében. A vérebezés szegről végről hasonló vadászati mód, mint a többi, de azért igényel némi speciális eszköztárat is, és eddig csak a vérebvezetékről írtam.

Ruházat

A ruha legyen olyan anyagból, amit nem – illetve nehezebben – kezd ki az aljnövényzet. Ne legyenek rajta mindenféle lógó cafrangok, de legyen erősítve a nadrág térde és a kabát könyöke – sokszor kell majd térden, hason csúszva haladni. Nem árt, ha van a kabáton feltűnő színű – lehetőleg UV narancs – felület. Ez fontos, mivel nem árt ha a kutyavezető mindig virít az erdőben.

A cipő tekintetében általában megoszlanak a vélemények. Sokan a gumicsizmára esküsznek, aminek valljuk be van alapja, hiszen a keresés közben bármilyen talaj, terep, patak utunkba kerülhet, amin át kell haladni, nem kérdés. Én mégis inkább a bakancsot választom, mert gumicsizmában túrázni nekem egyáltalán nem kényelmes. A bakancs viszont erős bőrbakancs, mely a felső szár tetejéig vízhatlan, az orra pedig gumírozással van erősítve.

Vodnák Laci sikeres munka után Borkával, a kis hannoverivel

Utánkereséskor felejtsük el a vadászkalapot. Ez lesz az első dolog, ami hátramarad az első sűrűnél. Válasszunk inkább baseball sapkát, ami kétségtelenül nem annyira tetszetős, ellenben igen praktikus. A sapka színe is legyen rikító.

Érdemes magunkkal vinni erős bőr, vagy munkás kesztyűt. Nem mindegy, hogy puszta kézzel, vagy védett kézzel kell félrelökni a tüskés szederindákat. Jó szolgálatot tehet a kamásli is, mely védi a cipőt, cipőfűzőt, lábszáron a nadrágot a ragaszkodó aljnövényzettől.

A vadásztáska tartalma

Először is rakjunk be mindent a táskába, amit egy egy napos cserkelő vadászatra magunkkal vinnénk, aztán szedjük ki a felét, hogy el is bírjuk a zsákot. A hagyományos vadászati kellékeket nem sorolom fel, de a kutya szempontjából fontosakat igen: legyen a kutyának víz a zsákban, és egy tálka is. Erre legjobban a szinte fillérekért kapható összehajtható tálkák. Nálam általában van egy adag száraz kutyatáp is, mivel a kölyökkutyának még napi háromszor kell ennie, és gyakran megesik, hogy ez az idő a terepen ér minket (munka közben, és közvetlenül előtte azonban nem etetem Szedert, mert az némiképp csökkenti a munkakedvét, ellenben erősíti lustaságát).

Legyen nálunk kullancscsipesz, bár a kullancscseppek és nyakörvek eléggé megbízhatóan tartják távol a vérszívókat, azért megesik, hogy egy-egy szuicid parazita bepróbálkozik. Általában a vérebvezeték mellett van nálam egy rövidebb póráz is a kényelme kedvvért.

A fegyver

Azt hiszem ez az utánkeresés azon területe, melyben leginkább otthon érzem magam. Magamnak a következő fontos paramétereket fogalmaztam meg a vérebvezető fegyverével kapcsolatosan a szakirodalom, utánkereső kollégáim és saját tapasztalataim alapján:

• a fegyver legyen rövid – ne akadjon bele minden faágba lehetőleg a cső
• a fegyver legyen könnyű – egész nap a hátunkon fog lógni, így nem mindegy az a fél kiló plusz vagy mínusz
• a fegyver legyen több lövetű – gyakran van szükség második, harmadik lövésre is, így ez elengedhetetlenül fontos.
• a fegyver legyen képes gyors kapáslövésre – illeszkedjen a lövészhez a lehető legjobban, mert itt nincs idő sokat várakozni, célozgatni a lövés előtt. A sebzett vadra pedig akár mozgás közben is lövünk, nem úgy, mint azt a hagyományos vadászat során megszoktuk.
• a fegyver legyen nyílt irányzékos – csak nappal megyünk a nyomon, így nincs szükség arra, hogy a puska szürkületben is használható legyen nagy fényerejű távcső segítségével. Szerintem jó választás még erre a célra a pirospont irányzék, mely gyors, biztos kapáslövést tesz lehetővé.
• a fegyverrel lehessen gyorsan és könnyen ismételni – én a forgó-tolózáras puskáknál egyszerűbbnek ítélem ebből a szempontból az alsókulcsosokat, de ezt persze egyéni preferencia alapján dönti el mindenki. A lényeg az, hogy gyorsan, biztosan tudja kezelni fegyverét a vérebes.
• a fegyver olyan kategória legyen, mely bírja a sárban csúszást - ne kelljen sajnálni, ha a tust az ág karcolja, vagy a csövet víz áztatja. Itt jegyzem meg, hogy a csőtorkolatot le kell ragasztani utánkeresés közben, hogy szennyeződés ne kerülhessen a csőbe.

Ha hazánkban erre lenne jogi lehetőség, az utánkeresőknek kötelezővé tenném a maroklőfegyver viselését is. Egy 357-es vagy 44-es revolvernél nincs jobb eszköz, amikor olyan nádasba, sűrűbe hatolt be a vérebvezető, melyben helyben megfordulni sem könnyű, nem hogy puskával célozni. Egy maroklőfegyvernek mind vadász önvédelmi fegyverként, mind kegyelemlövés leadása tekintetében indokolt szerepe lenne.

A lőszerrel, kaliberrel szemben támasztott feltételek:

• legyen alkalmas minden hazai nagyvad elejtésére – a jogszabályban meghatározott 2500 J feletti energiára legyen képes
• üssön nagy lyukat, hogy bő vérzést okozzon mindkét oldalon
• legyen képes minden nagyvad átütésére
• a lövedék hatoljon mélyre – az utánkeresés során a vad ideális helyzetből történő meglövésére nincs mindig lehetőség, gyakran van szükség hátulról leadott lövésre, amihez elengedhetetlen, hogy a lövedék nagy penetrációra legyen képes
• a lövedék ne fröccsenhessen szét ágakon, gallyakon, fűszálakon – jobb ha nagyobb tömegű lövedékkel rendelkező lassabb kalibert választunk, mintha kis lövedékes, gyors űrméret mellett tesszük le a voksunkat. Javasolják, hogy a közkedvelt hadi kaliberek esetében FMJ, vagyis teljes köpenyes lőszereket használjunk, mivel ez is kisebb eséllyel fröccsen szét akadályokon, mint más vadászlőszerek lövedékei.

Pedersoli 1886 45/70 Govt - -nekem ez lesz a megfelelő

Ezeknek a halmazoknak a metszéspontjában nekem egy rövid csövű 45/70-es alsókulcsos puska helyezkedik le. Ez a lőszer és lövedék mindenre képes, ami kellhet. 4-500 grain (20-30 g) tömegű lövedékkel olyan, mint a tehervonat: nem a leggyorsabb dolog a világon, de baromi nehéz megállítani, ha egyszer elindul. Eszeveszett lövedéksebességre egyébként sincs szükségünk: nem fogunk 80-100 méter fölé lőni, hisz saját kutyánk is ott ugrál majd a vad mellett. Nem kell ezért, hogy nagyon razancos legyen a lövedék röppályája. Az alsókulcsos szerkezet előnye, hogy a fegyvert célon tarthatjuk ismétlés közben, amit a legtöbb forgó-tolózáras fegyvernél nem tudunk megtenni.

Olcsó és jó megoldásnak találom még ebben a körben a régi forgó tolózáras hadikarabélyokat is. Egy Mosin-Nagant 7,62x54R kaliberű lovassági karabély, vagy M95 Mannlicher 8x56R kaliberben mind jól teljesítheti a feladatot, és nem utolsó sorban hihetetlenül olcsóak, nem kell őket sajnálni a legkisebb mértékben sem.

A vérebvezető fegyver fontos kérdés, mert a kegyelemlövést mindig a vérebvezető adja le, nem a sebző vadász. Ez így van rendjén, hiszen a megváltó lövést sokszor kell úgy leadni, hogy kutyánk ott van a közelben. Ezt a felelősséget pedig soha ne adja ki a vérebes a saját kezéből.

A fegyverszíj

A utánkeresés általában kétkezes – illetve sokszor inkább négykézlábas – sport, vagyis nem csak kényelmes erdei sétából áll. Ez azt jelenti hogy korántsem baj ha a vérebvezető mindkét keze folyamatosan szabadon van. Ha a puskánkat hagyományos egypántos szíjon visszük, várhatóan folyamatosan igazgatni fogjuk egyik kezünkkel, így inkább javasolt a kétpántos puskaszíj, mellyel a fegyvert hátizsákként vehetjük a hátunkra. Érdemes a felső szíjrögzítést olyan közel tenni a csőtorkolathoz amennyire lehetséges, hogy a cső a váll vonala felé ne nyúljon ki.

GPS a vérebezésben

A kutyás GPS használata hatalmas segítség a kutyásnak. A készülékek ára igen borsos (Magyarországon 200.000 Ft felett, Amerikából rendelve 120-130.000 Ft-ból kijön), de mégis érdemes beszerezni. Ez két egységből áll: van egy GPS kézikészülék, ami olyan, mint egy hagyományos turista GPS, és van egy kutya nyakörvén lógó GPS jeladó, ami 13 km-es körzeten belül jelzi, hogy hol a blöki és éppen mit csinál (ül, fekszik, csahol, fut) - ami egyáltalán nem hátrány, ha a vadásztárs hajszára indul, egyedül dolgozik.

Garmin Astro 220 kutyás GPS

Praktikus a GPS, mert nem kell felszerelkeznünk részletes Magyarország hegy- és vízrajza térképpel, a kis készülék mindig meg fogja mondani, hogy hol található a legközelebbi falu. Persze ha nem merül le, ezért mindig legyen nálunk cserelem, csereakkumulátor.

Jelölhetjük a fontosabb pontokat a csapán, pl vér, sebágy, ami megkönnyíti a visszatalálást, ha letérnénk a csapáról, valamint menet közben láthatjuk a saját nyomvonalunkat, hajsza közben a kutyáét. Ha ismerjük az adott vadfajra jellemző viselkedést és a hely adottságait, akkor a hajsza iránya nagy valószínűséggel sejthető, akár elé is vághatunk a menekülő vadnak.

Munka megjelenítése Google Erth-ön

Nem hátrány akkor sem, amikor úttalan utakon keresünk, és a végén be kell szólni a vadásztársaságnak, hogy meg van a vad, és ezeken a koordinátáékon vagyunk, jöhetnek értünk. Persze ez feltételezi azt, hogy a másik oldalon is van egy GPS, ami azért ma még elég ritka, de az elterjedt okostelefonok térképein is be lehet azonosítani a helyszínt ilyen segítséggel!

A cucc jó arra is, hogy visszanézzük a munkát és pontos képet kapjunk róla. Nincs annál szebb, mint este egy egy jó bor mellett Google Earth-ön felrajzolni az aznapi csapát, és újragondolni a részeit.

Jelölőszalagok

A fellelt nyomok megjelölése elengedhetetlenül fontos az utánkereső számára. A rálövés helye, patanyomok, vérnyomok, csontszilánkok, sebágyak jelölése mind fontos eleme a csapa kidolgozásának, hiszen ha a nyom valahol elvész, vissza lehet menni az utolsó biztos pontig, a nyomok jellegéből pedig következtetni lehet a sebzésre, és így a keresés várható hosszára, eredményességére is.

A jelölés többféleképpen, többféle eszközzel történhet. A jelölőanyagnak a következő paramétereknek kell megfelelnie:

• legyen jól látható, színe üssön el a természet színeitől
• legyen környezetbarát: legyen könnyen lebomló anyagból (vékony papír)
• ne vigye el a szél, jól rögzíthető legyen (szalag pl. nagyszerűen feltekerhető bármire)
  
  

  

  Csontszilánk jelölőszalaggal

  
  

Érdemes a nyomok jellegét különböző színekkel jelölni, s ha tehetjük GPS-en is jelöljük a fontosabb eseményeket. Érdemes a jelölőket inkább a nyom melletti bokrokra tenni, nem a földre, mivel így jobban láthatóak visszakeresésnél.

Helyi erő

Az utánkereső haditechnikájának még egy fontos eleme van: a helyi erő. Ha lehetséges legyen olyan helyi vadász (hivatásos vadász) a keresés során mellettünk, aki ismeri a terület. Ez nagy mértékben hozzájárulhat a munka sikeréhez, kényelméhez.

Nézzünk bele egy tapasztalt utánkereső táskájába

Megkérdeztem Horváth Dani barátomat, hogy ő miket visz magával és hogyan tárolja a cuccokat. Nos itt a részletes lista. Szerintem megszívlelendő!

„Felsorolom a felszerelésem és, hogy nekem mitől 10kg az utánkereső kabátom, majd szemezgetsz belőle, sok az átfedés persze:

1. kutya
2. kutya nyakán tépőzáras szalag, amin a neve, chip szám, telefonszám, stb rajta van
3. vezeték+hám
4. puska – hátizsák szerű vállszíjjal
5. lőszer
6. GPS
7. tartalék akku – nekem az Energizer 2450mA akku nagyon bevált, jó a GPS-be, jó a fényképezőbe, oda-vissza cserélhető, ha kell, ezért már ritkán kell a tartalék. A GPS több napig megy vele.
8. igazolványok
9. víz – 0,5l, bár sokszor kevés
10. összehajtható tál
11. elsősegély csomag
12. újabban sebvarró készlet
13. jelölő szalag
14. kesztyű
15. egy dauer vizes műanyag flakon, benne hintőporral. Kiváló szélirány jelző - fontos
16. vadhúzó kötél – utálok sokat várni, és sokszor nincs a sebzőnél
17. szigetelő szalag, mert a csővégen néha újra kell ragasztani
18. fejlámpa
19. kézilámpa – kicsi, de nagy fényű kínai csoda (UltraFire WF-501B) Még akkor is magammal viszem, ha reggel indul a keresés.
20. puska lámpa – kicsi, de nagy fényű – ua.
21. fényképezőgép + mini fába tekerhető állvány
22. bicska
23. egy normális erős tőr, ha le kell szúrni a vadat
24. mobiltelefon
25. valami csoki, vagy keksz, ami jó a kutyának is. Előtte soha nem eszik Soma se, de egy hosszú hajsza végén kell valami neki – meg nekem is 

A hátizsák nem alkalmas, pláne disznó utánkeresésre, így ezek a zsebeimben vannak. A kabátomon hátul van egy általam varrt extra nagy zseb, az elnyel mindent.”

Szóval csak ennyi. Válogasson ki-ki maga kedvére a tartalmas listából.

Kétkutyás keresés

Korábbi postban már írtam, hogy másodkutyaként már sikerült részt venni éles munkában. Most egy kicsit jobban szeretném körüljárni ezt a kérdést. Először is mindenképpen nagyon jó dolog, ha a kezdő vérebesnek van lehetősége közvetlenül együtt dolgozni profi kutyásokkal. Iszonyatos mennyiségű tapasztalat gyűlt össze az Utánkeresők Baráti körénél, ami számomra kikerülhetetlen információforrás. Minden közös munka, minden alkalom ha kamerával követem őket felbecsülhetetlen értékű tanfolyam, rengeteget tanulok.

Másodkutyaként menni a tapasztalt véreb mögött persze nem egyenértékű az önálló munkával, de kétségtelenül vannak előnyei több szempontból is. Igaz, hogy a másodkutya inkább követi szemmel a főkutyát, de azért én úgy tapasztaltam, hogy kb. 30 %-ban a nyomon is megy Szeder, tehát használja az orrát, kényelmes ujjgyakorlatnak megfelel a dolog.

A kezdő vérebvezetőnek egyértelműen jó a dolog, csak tanulhat belőle, de a kiskutya is fejlődhet, főleg a munka vége tekintetében, ahol akár a hajsza, a vad megállítása, akár a dermedtre csaholás terén sokat tanulhat az öregebb kutyától. 

Bényei Tomi barátom, Basa és Szeder másodkutyás munka előtt

Persze a tapasztalatlanabb kutyának premier plán szerep is juthat, hiszen van olyan alkalom, amikor például a vérnyom keresése közben a két kutya együtt nagyobb területet tud lefedni, és az előkeresésben hasznos segítség lehet mellérendelt szerepben. Ilyenkor a tapasztalatlanabb vezető is szép sikerélményt gyűjthet be, ha előbb találja meg a felvehető nyomot, mint a tapasztaltabb kutya.

A két kutya használat ezen felül sikeresebbé teszi a keresést is, hiszen az egyik kutya biztosítja a másikat, az egyik vérebvezető támogatja a másikat. Így biztosabb az értékmentés a sebző számára, és biztosabb, hogy a szenvedő vad a lehető leggyorsabban megváltható.

Dákay Zsuzsi Szöcskével és Vodnák Laci Borkával közös munkán

A két kutyás keresés előfeltételei persze nagyon fontos emberi értékeken alapszanak. Először is szükség van ehhez egy olyan baráti körre, akik egymás közt minden tapasztalatot, s ha kell akár minden munkát megosztanak. Akik felkarolják a kezdő kutyás kezdő vadászt, terelgetik, segítik őt. Ez nem megszokott dolog, hiszen akár úgy is felfogható, hogy leendő saját konkurenciájukat nevelik ki. Idestova fél éve dolgozom az Utánkeresők Baráti körével és eddig csak önzetlenséget láttam tőlük: ezek a srácok (illetve a hölgy és a srácok) egyrészt beton kemények: nyafogás nélkül mennek oda, és akkor amikor kell. Nincs kifogás, nincs rossz munka, nincs el nem vállalt meló. Ha valaki éppen nem ér rá, azonnal ajánl mást a társaságból. Alapvetően az utánkeresés szeretete hajtja őket, nem üzleti vállalkozásként tekintenek erre a szép tevékenységre. (Persze azzal sincs gond, ha valaki ebből megél, sőt). Ha kapnak költségtérítést jó, ha nem, akkor sincs gond, néhány jó szóért is akár lejárják a lábukat a sebzett vad nyomán, vagy bújnak be a legsűrűbb bozótba, hogy egy sebzett süldőt terítékre hozzanak.

Két hét kihagyás után

A karácsonyi előtti időszak sajnos nem alakult úgy ahogy terveztem. Vérebezni még csak-csak, írni viszont annál kevesebb időm maradt, pedig lett volna mit. December elejét két hét kényszerszünettel kezdtük utazások és munka miatt, ami nem múlt el nyom nélkül.

A két hét alatt Szeder iszonyatosan elkanászodott. Annyira rossz lett, hogy komolyan próbára tette türelmünket. A hívó parancsokat elengedte füle mellett, mindent ellopott, mindent széttépek – klasszikus kórtünetei annak a kutyának, amelyik nincs rendesen lefárasztva.

A december azonban ilyen sajnos – még szerencse, hogy egy évben ez az egyetlen ilyen időszak. Kicsit aggódtam persze, hogy hogyan befolyásolja majd a munkakedvét a kis pauza. December második felében nyílt ismét lehetőség, hogy visszaszokjunk a rendes rendszerre: a kihagyás után 5-600 m-es 6-8 órás csapákkal szoktunk vissza. Most már minden csapát csapacipővel fektetek, el is nyűttük az első pár fatalpast.

Az első csapán kissé bizonytalan volt, de nem azért mert nem tudta követni a nyomot, hanem azért mert egyszerűen annyira örült, hogy ismét kint vagyunk a természetben, hogy minden elvonta a figyelmét: még az egyeneseken is fel-fel kapta a fejét, és félreugrott egy-egy érdekes dolog után. Azért az megnyugtató volt, hogy mindig vissza is tért a munkához. Ilyen kis félresiklásoknál nem szidtam le, inkább csak megdicsértem a visszatéréseknél.

Jó az irány gazdi?

Nagyszerű havas élményünk is volt. Egy decemberi reggelen lefektetett csapán szép 10 cm mély hóréteg alakult ki a délutáni kidolgozás idejére. Örülök, hogy ezt is megtapasztalhattuk. Szeder munkáját én úgy érzem nem befolyásolta a friss hó. Néha beletúrt orrával a fehér vattacukorba, de igazából nem lassult tőle. Nagyon szép élmény volt.

Kis város közeli csapázóhelyünkön meglepetésben is volt részünk: találkoztunk egy ragadozómadaras vadásszal, aki gyönyörű héjáját jár reptetni a területre. Szeder alig akart leválni a gyönyörű madárról, igencsak érdekelte.

Találkozó csapázás közben - egy másik történelmi vadászati mód

3-4 csapára volt szükség, hogy visszaszokjunk a régi rendre, és a kiskutya ugyanúgy dolgozzon, mint előtte. Közben egyre jobban várjuk az első önálló éles munka lehetőségét. Másodkutyaként már mentünk sebzett disznó után Bényei Tomi és Basa társaságában, de a másodkutyás munkáknak azért van némi hátulütője: persze megy a kutyus a csapán is, de azért sokszor követi az előtte haladó kutya nyomát, szagát is. Tehát ez objektív képet nehezen tud adni. Ellenben vitathatatlanul sokat tanít a vezetőnek látni a tapasztalt vérebest munka közben.

A fegyelmezésben azonban be kell valljam megszegtem a „vérebet nem verünk” elvet. A blöki rosszasága, csintalansága igazából nem zavar, ez az életkor velejárója. Az összes kis csintalanság egyébként kimeríthetetlen örömforrás a gyerkőceimnek, úgyhogy még amolyan program jellege is van: „Na vajon mit csent ma el Szederke?”. A kutyus velünk él – és ezt itt most szó szerint értem: Szeder nem kennelben alszik, nem kint alszik, hanem velünk a házban Emmával együtt, velünk utazik mindenhová, egy család vagyunk. Persze kell, hogy megértsen bizonyos szabályokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy az asztal és ami rajta van tabu. Sajnos ez egy nehéz folyamat: egyszerűen mindenbe beleevett, ami ott maradt, sőt, Emma az öreg dobbermann, aki soha ilyet nem tett, kezdte eltanulni a módit a kicsitől. Még az sem zavarta, ha mi is a konyhában vagyunk.

Ezt nem lehetett tolerálni, így kövezzetek meg, de két három fenékre veréssel segítettük a tanulási folyamatot: direkt kint hagytunk elérhető közelségben az asztalon ételt. Megvártuk, amíg nekiáll, és abban a pillanatban derült égből villámcsapás elv alapján csattant az összetekert újság a fenekén hangos „nem szabad!” felkiáltás mellett. Lehet, hogy nem a legideálisabb módszer, de működött. Sőt, a határok erős meghúzása más téren is növelte a szófogadóságot: visszatért a „gyere ide”, és egyéb alapparancsok ereje azóta. A 3-4. csattanás óta már elegendő a parancs szó is.

Szóval várjuk az első önálló éles munkát. Vadászbarátaim, ismerőseim között terjesztem az igét, hogy hívjanak akár éjjel is, reggel megyünk, megkeressük a vadat. De sajnos vagy nem bíznak a fiatal kutyában és vezetőjében – érthető módon – vagy nem sebeznek (vagy „rókát” lőnek ha elrepül a golyó és nincs meg a vad).

Persze azért az is gondolkodóba ejt az első lehetőségre várakozás közben, hogy éles munka után mennyire fogja érdekelni a műcsapa? Merthogy az elővizsga azért csak műcsapán lesz...

Közben a novemberi csapázáson elhagyott kamerám pótlása megtörtént a család jóvoltából, úgyhogy a következő postoktól visszatérnek a videómellékletek. És leforgatott téma bizony van már bőven, mivel mostanában többször is követtem másodkutyásként, vagy csak videósként a az Utánkeresők Baráti Körének tagjait.

18 órás csapán

Engedjétek meg, hogy kicsit részletesebben írjam le a legutolsó eseményeket. A nem túl jó emlékű muflonkertes csapa óta két „városi” csapát és egy erdeit dolgozott ki Szeder. Az első kettőt én fektettem, ezek 4-500 m-es 5-6 órás csapák voltak, immáron az előző postokban már említett csapacipővel fektetve.

A csapacipő a haladás sebességét nem csökkentette, ellenben az éles kanyaroknál, visszatöréseknél több gondolkodásra kényszeríti a kutyust, ami valóban hasznos, ahogy azt a vérebes kollégák már előre jelezték: egyrészt sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a folyamatos szagnyom, másrészt a kutyusnak még mélyebben kell tartania a fejét, hogy sikerrel követhesse a nyomot. Az újítás az én szempontomból is előnyös, mivel így nekem is több időm van a töréseknél megfigyelni a kutyus viselkedését, jelzéseit.

Elkezdtük használni a GPS-t is. Ennek a szerepe kettős esetünkben: egyrészt valós képet ad a csapa hosszáról, másrészt pedig a GPS segítségével lehetőség van arra, hogy a valósághoz közelítő csapákat fektessünk. Ehhez nagyon nagy segítség a tapasztalt utánkeresők által felrakott éles munkák átrajzolt nyomvonala: érdemes néhányat megnézni, mert jól mutatják a sebzett vad viselkedését, visszatöréseit, a kutya megtévesztésére szolgáló cseleit. Érdemes leutánozni – természetesen egyelőre arányosan lekicsinyítve a hosszt – néhány ilyen csapát, és azon dolgoztatni a blökit.

Így néz ki egy profin rögzített csapa - Köszönet Horváth Dani barátomnak a képért, mely saját éles unkáját mutatja.

Nagyszerű információ bázis e téren a http://utankeresok.hu/ portál. A maga nemében egyedülálló honlap kitűnő segítséget nyújt ifjú és tapasztalt vérebeseknek. Maximálisan javaslom napi olvasgatását!

A hét harmadik csapáját ismét a Börzsönyben abszolváltuk. Bényei Tomi barátom ismét különlegességgel szolgált, nem is eggyel. A kutya kiképzése során otthon gyakorlunk, szinten tartunk, Tomival pedig előre lépünk mindig, miközben ő felügyeli munkánkat és a végén elemzi a teljesítményt. Nagyon jó ez a visszajelzési rendszer, és azt gondolom, hogy Tomi jó tanár. Erre nincs más bizonyíték, mint az, hogy egy ilyen véres kezdőből, mint én egészen normális vérebvezetőt kezd faragni. Persze az út még hosszú, de azért azt erősen érzem, hogy az irány jó.

Bényei Tomi barátom és mi

A muflonkertes csapa rávilágított sok hiányosságra: egyrészt Szeder nem szereti a szúrós vidékeket – ami a finom kis kölökszőrével teljesen érthető – másrészt ha én nem látok vérnyomot, és nem tudom segíteni a kutyát amikor bekrepál a rendszer, akkor megáll a tudomány. A tegnapi csapával mindketten mérlegre kerültünk kicsit minden téren.

A csapa a jelesfai szórótól indult, ami már magában nehézség, hiszen ez egy erősen vad járta rész, tele friss nyommal. Innen már indultunk többször, úgyhogy tudtam, hogy a kutyus meg fogja találni a nyomot, amit Tomi már előző nap lefektetett. A rálövés imitált helyétől kb. 50 m-en keresztül folyamatos volt a szagnyom, hogy a kutyus könnyen felvegye azt, de utána a nyomanyagnak használt vaddisznó nyelőcső a talp alá lett kötve, hogy lépést szimuláljon a rendszer. A vérmennyiség kicsit több volt mint általában, hogy a 18 órás nyom azért követhető maradjon a kutyusnak, ne terhelje le indokolatlan mértékben. 2,5 dl vérhez adott még egyszer annyi vizet Tomi, és ezt csepegtette el a 750 m-en változó intenzitással.

A csapa nyomvonala letöltve a GPS-ről

Szintkülönbségek diagramja a GPS-ről letöltve

A nyomvonalon több újdonság/érdekesség is volt: többszöri átkelés a Kemence patakon, átkelés betonúton, meredek felfelé kaptató, meredek lejtő, változó intenzitású sűrűk, szúrós-szedres részek, és természetesen számolatlan mennyiségű kanyar, törés. Szintén újítás volt, hogy a vérnyomot nekem is jeleznem kellett Tominak a teljes kontrollt végett.

Ha két hónapja bárki azt mondja, hogy November 20-án képesek leszünk Szederrel egy ilyen csapát kidolgozni, azt mondtam volna, hogy az lehetetlen. Ehhez képest folyamatosan, hibák nélkül, megfontoltan mentünk végig a nyomon... És még csak 5 hónapos lesz a kutyus... Készítettem egy kis összefoglalást, beillesztve, hogy a filmben hol található a vonatkozó rész. Így nem kell végigzötykölődni mindenkinek a teljes csapát.

7:20 Betonúton átkelés

Ez egy újdonság volt. Az autók kerekei persze szépen, nagy felületen terítették a nyomot, így kicsit elcsalinkázott Szeder az eredeti nyomvonaltól, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy a helyes vonalon folytassa útját.

9:50 Patakon átkelés

A patakon átkelés sem megszokott dolog. Kis hezitálás kellett ahhoz, hogy belemásszon a hideg vízbe, de aztán a nyomkövető ösztönök könnyen győzedelmeskedtek.

11:13 Meredek kaptató

Ez már kezd hasonlítani az igazi hannoveri négykézlábasra. :) Ilyenkor látszik hogy az utánkeresés mint sport is megállja a helyét. :) Szedert nem zavarta, én azért lihegtem kicsit.

14:23 A szedresben

A legutolsó alkalommal a szeder győzedelmeskedett, most azonban nem. A kutyus többször nekiindult az áthaladásnak, de mindig megállították a nyakára tekeredő szederindák. A kereső ösztön azonban itt is erősebb volt, kis nyugtatás után szépen átugrándozott a bokrokon.

15:35 Erdészeti úton

Igazi jó kis kikapcsolódás volt végre egyenes talajon haladni.

15:55 Lefelé a hegyről

Hannoveri négykézlábas második felvonása: kis híján gatyafékkel lefelé a hegyről. Persze az ilyen meredek terep nem öncélú ökörködés: fontos, hogy a kutyus találkozzon mindenféle terepakadállyal, mellyel munkája során összefuthat. Nem jó ha az első éles munkán éri a meglepetés a vezetőt, hogy a kutya fél a magasságtól.

17:17 Átkelés a patakon

Mindig gondolkodtam azon, hogy a patakon átkelésénél a kutya már a túlparton lévő nyomot érzi, vagy esetleg a víz felet is megmarad némi szaganyag?

18:41 A csapa vége

A főnyeremény egy előző nap lőtt malac volt. Még egy kis csaholásra is rá tudtam venni a kis rosszcsontot. Bár a dermedtre csaholás lehetőségének még nyomát sem látom.

Vadászat együtt

Amikor csak lehet elviszem magammal Szedert az erdőbe. Nem mondom, hogy kényelmes vele vadászni, sőt sokszor hátráltat is, de fontosnak tartom, hogy velem legyen. A lopakodó üzemmód még hagy kívánni valót maga után, mivel jókedvűen galoppozik. Mondjuk legalább cserkelés közben nem ugat, ha megérzi a vad szagát.

Az egészséges vad nyoma nagyon érdekli. Először nem is értettem, hogy mit kapkod, mert úgy ugrott rá valamire többször, mint macska a gombolyagra. Előző este a lámpa fényénél az éjjeli lepkéket kergette, ezért úgy gondoltam most is ezzel foglalatoskodik. De nem. Szeder így ugrik a friss egészséges nyomra. Kíváncsiságból hagytam, hogy egy jól látható szarvas nyomon menjen 1-200 métert. Közben nem biztattam, nem bátorítottam, de megy rajta szépen. Nem fogom most elkezdeni egészséges nyomra képezni, de lehet, hogy majd egyszer, amikor mindketten sokkal tapasztaltabbak leszünk, megpróbálom.

Osztozunk a feszültségben

 

A kíváncsiság kedvéért este felültem egy közeli lesre. Szeder ismét mély álomba merült szinte azonnal, rágömbölyödve a hátizsákomra. Kíváncsi voltam, hogy ugatni fog-e, mint nemrég. Most nyugodtabb volt sokkal: korán jelezte, hogy a szél szarvasszagot hoz. Felemelte orrát, erősen szimatolt a vélt irányba. Hamarosan meg is érkezett a kis csoport, melyből sikerült egy szép borjút - első közös zsákmányunkat - terítékre hozni. A gím tűzbe rogyott, így pontosan egy méteres munkát dolgozott ki Szeder, amikor megmutatta, hogy hol fekszik. :)

Fegyelmezés

A fegyelmezés terén viszont erős visszalépést érzek: hihetetlen pofátlan lett a kiskutyus. Tényleg próbára teszi a "vérebet nem verünk" elvet: szemrebbenés nélkül, szemünk láttára lopkod ételt az asztalról, ha nincs lefárasztva fakultatívan kezeli az ide parancsot (bár jutalomfalattal azért megy a dolog, de nem ez a cél, kell menjen anélkül is). A kutya életkori sajátosságait persze nem szabad figyelmen kívül hagyni: kölyök még, úgyhogy nem haragszom rá ilyenkor, le sem szidom. Majd visszatérünk a fegyelmezésre, amikor kicsit higgadtabb lesz már. Addig viszont játsszuk tovább a nyomkeresőset együtt.

Szeder a szedresben

Korábban már megírtam, hogy nem csak a fejlődés szép pillanatairól fogok beszámolni, hanem a kudarcokról is. Nos, a héten sikerült belenyúlni egy jól elszúrt (?) dologba.

A hét közbeni délutánra egy közepesen hosszú, 5-6 órás csapát terveztünk Szedernek könnyen követhető szagnyommal (tüdő és nyelőcső vonszalékkal – folyamatos szagnyommal). A dolog pikantériája a helyszín és a követendő szag lett volna: muflonos kertben, muflon vonszalékkal kellett volna kidolgoznia a csapát. Tapasztalt vérebesek tudják, hogy vadaskertben keresni nem egyszerű: a nagy vadsűrűség miatt nagyon intenzívek a kutya figyelmét elterelő szagok. Külön nehézséget jelent ezen felül a vonszalék típusa is: muflont nem egyszerű keresni a kutyusoknak, Szedernek pedig főleg nem, mivel ezt a szagot még eddig nem ismerte.

Tomi már reggel lefektette a csapát és a terv az volt, hogy 14 óra felé kidolgozzuk. A terv sajnos csak részben valósult meg, mivel csak 16 órára értünk oda a csapa elejére. A nyomvonal erdős részen haladt vagy 400 m-t. No eddig nem volt gond, Szeder szépen vette a terepakadályokat, töréseket. Kezdett már szürkülni, úgyhogy a vérnyomokat egyre ritkábban láttam meg, de Szeder a sok egészséges nyom ingere ellenére is biztosan mutatta az irányt.

Hamarosan a csapa kiváltott az erdőből egy szedres-tüskés, sűrű aljnövényzetes részre. No itt megállt a tudomány... Szeder nekiindult, de szúrta a szederinda. Ha vissza akart keresni, a vezeték azonnal elakadt, amit úgy értelmezett, hogy megállítottam valamiért. Én meg a vezetékkel vacakoltam folyamatosan, hogy a kutya egyáltalán dolgozni tudjon. Így bénáztunk közösen vagy tíz percet, amikor Szeder megunta a dolgot: leváltott felfelé valami egészséges nyomra, és nem akart tovább menni a szúróson át. Leültünk kicsit, lenyugodtunk, játszottunk, aztán vissza nyomra. Hasonló eredménnyel. A szúrós részen nem akaródzott haladni, csak segítséggel tudtunk átmenni: én mentem elöl és tapostam a szedret, Szeder pedig jött utánam. A nehéz terep nem volt több, mint 50 méter, de ahogy kiértünk, akkor sem akaródzott neki már nyomkövetőset játszani. Közben be is esteledett. Tartottunk ismét pár perc pihenőt, nyugtattam, ami után vissza ment a nyomra, és ki is dolgozta a maradékot, de nem a szokásos eltökéltséggel, odafordulással.

Éles munka esetén ez valószínűleg a keresés sikertelenségét jelentette volna. Valószínűleg elmentünk volna egészen másfelé, amikor az egészséges nyomon akart elindulni a szedres előtt. Szóval ez még sok volt neki, így ennyi újdonsággal és a nehéz tereppel. Vissza kell inkább lépni kettőt a következő csapákon a biztonság kedvéért.

A nap eseményeinek betetőzése a hazafelé vezető út volt: Szeder szépen összehányta az autót nap végi ajándékként, meghálálva a kitűnő esti programot. :) Két órás sikálás után is durva szag volt a kocsiban. Keresnem kell valami 20-as Wunderbaum akciós csomagot, különben évekig fog kísérteni a jól sikerült délután emléke. :)

Csapacipő. Anyagköltség: 800 Ft

Közben elkészítettem a csapacipőt fórumtársak javaslatai alapján. Valószínűleg nem lesz iparművészeti díjas termék, de a szerepét betölti. Szombaton fektetek először csapát vele, kíváncsi vagyok hogyan válik be. A szombati csapa egy 5 órás, 500 m-es lesz, hogy visszaszokjunk a jóhoz.

Miután elkészült, büszkén mutattam feleségemnek a remekművek. Ránzett, halványan elmosolyodott, majd azt mondta, hogy "Na ebben biztosan nem néznek majd hülyének..." Némi iróniát éreztem a hangjában. :)

Ugatás bármikor

Tegnap éjjel rájöttem, hogy hogyan tudom bármikor rávenni Szedert ugatásra. Visszanéztem az előző post ugatós videóját hanggal, mire a kutyus azonnali ugatással válaszolt. Ez hajnali egykor nem szolgálta a család teljes örömét, én viszont örültem neki. A dolog működik úgy is, hogy utánozom az ugatását. :) Most már csak össze kell kötni a dermedt vad látványával/élményével, és megerősíteni. :)