18 órás csapán

Engedjétek meg, hogy kicsit részletesebben írjam le a legutolsó eseményeket. A nem túl jó emlékű muflonkertes csapa óta két „városi” csapát és egy erdeit dolgozott ki Szeder. Az első kettőt én fektettem, ezek 4-500 m-es 5-6 órás csapák voltak, immáron az előző postokban már említett csapacipővel fektetve.

A csapacipő a haladás sebességét nem csökkentette, ellenben az éles kanyaroknál, visszatöréseknél több gondolkodásra kényszeríti a kutyust, ami valóban hasznos, ahogy azt a vérebes kollégák már előre jelezték: egyrészt sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a folyamatos szagnyom, másrészt a kutyusnak még mélyebben kell tartania a fejét, hogy sikerrel követhesse a nyomot. Az újítás az én szempontomból is előnyös, mivel így nekem is több időm van a töréseknél megfigyelni a kutyus viselkedését, jelzéseit.

Elkezdtük használni a GPS-t is. Ennek a szerepe kettős esetünkben: egyrészt valós képet ad a csapa hosszáról, másrészt pedig a GPS segítségével lehetőség van arra, hogy a valósághoz közelítő csapákat fektessünk. Ehhez nagyon nagy segítség a tapasztalt utánkeresők által felrakott éles munkák átrajzolt nyomvonala: érdemes néhányat megnézni, mert jól mutatják a sebzett vad viselkedését, visszatöréseit, a kutya megtévesztésére szolgáló cseleit. Érdemes leutánozni – természetesen egyelőre arányosan lekicsinyítve a hosszt – néhány ilyen csapát, és azon dolgoztatni a blökit.

Így néz ki egy profin rögzített csapa - Köszönet Horváth Dani barátomnak a képért, mely saját éles unkáját mutatja.

Nagyszerű információ bázis e téren a http://utankeresok.hu/ portál. A maga nemében egyedülálló honlap kitűnő segítséget nyújt ifjú és tapasztalt vérebeseknek. Maximálisan javaslom napi olvasgatását!

A hét harmadik csapáját ismét a Börzsönyben abszolváltuk. Bényei Tomi barátom ismét különlegességgel szolgált, nem is eggyel. A kutya kiképzése során otthon gyakorlunk, szinten tartunk, Tomival pedig előre lépünk mindig, miközben ő felügyeli munkánkat és a végén elemzi a teljesítményt. Nagyon jó ez a visszajelzési rendszer, és azt gondolom, hogy Tomi jó tanár. Erre nincs más bizonyíték, mint az, hogy egy ilyen véres kezdőből, mint én egészen normális vérebvezetőt kezd faragni. Persze az út még hosszú, de azért azt erősen érzem, hogy az irány jó.

Bényei Tomi barátom és mi

A muflonkertes csapa rávilágított sok hiányosságra: egyrészt Szeder nem szereti a szúrós vidékeket – ami a finom kis kölökszőrével teljesen érthető – másrészt ha én nem látok vérnyomot, és nem tudom segíteni a kutyát amikor bekrepál a rendszer, akkor megáll a tudomány. A tegnapi csapával mindketten mérlegre kerültünk kicsit minden téren.

A csapa a jelesfai szórótól indult, ami már magában nehézség, hiszen ez egy erősen vad járta rész, tele friss nyommal. Innen már indultunk többször, úgyhogy tudtam, hogy a kutyus meg fogja találni a nyomot, amit Tomi már előző nap lefektetett. A rálövés imitált helyétől kb. 50 m-en keresztül folyamatos volt a szagnyom, hogy a kutyus könnyen felvegye azt, de utána a nyomanyagnak használt vaddisznó nyelőcső a talp alá lett kötve, hogy lépést szimuláljon a rendszer. A vérmennyiség kicsit több volt mint általában, hogy a 18 órás nyom azért követhető maradjon a kutyusnak, ne terhelje le indokolatlan mértékben. 2,5 dl vérhez adott még egyszer annyi vizet Tomi, és ezt csepegtette el a 750 m-en változó intenzitással.

A csapa nyomvonala letöltve a GPS-ről

Szintkülönbségek diagramja a GPS-ről letöltve

A nyomvonalon több újdonság/érdekesség is volt: többszöri átkelés a Kemence patakon, átkelés betonúton, meredek felfelé kaptató, meredek lejtő, változó intenzitású sűrűk, szúrós-szedres részek, és természetesen számolatlan mennyiségű kanyar, törés. Szintén újítás volt, hogy a vérnyomot nekem is jeleznem kellett Tominak a teljes kontrollt végett.

Ha két hónapja bárki azt mondja, hogy November 20-án képesek leszünk Szederrel egy ilyen csapát kidolgozni, azt mondtam volna, hogy az lehetetlen. Ehhez képest folyamatosan, hibák nélkül, megfontoltan mentünk végig a nyomon... És még csak 5 hónapos lesz a kutyus... Készítettem egy kis összefoglalást, beillesztve, hogy a filmben hol található a vonatkozó rész. Így nem kell végigzötykölődni mindenkinek a teljes csapát.

7:20 Betonúton átkelés

Ez egy újdonság volt. Az autók kerekei persze szépen, nagy felületen terítették a nyomot, így kicsit elcsalinkázott Szeder az eredeti nyomvonaltól, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy a helyes vonalon folytassa útját.

9:50 Patakon átkelés

A patakon átkelés sem megszokott dolog. Kis hezitálás kellett ahhoz, hogy belemásszon a hideg vízbe, de aztán a nyomkövető ösztönök könnyen győzedelmeskedtek.

11:13 Meredek kaptató

Ez már kezd hasonlítani az igazi hannoveri négykézlábasra. :) Ilyenkor látszik hogy az utánkeresés mint sport is megállja a helyét. :) Szedert nem zavarta, én azért lihegtem kicsit.

14:23 A szedresben

A legutolsó alkalommal a szeder győzedelmeskedett, most azonban nem. A kutyus többször nekiindult az áthaladásnak, de mindig megállították a nyakára tekeredő szederindák. A kereső ösztön azonban itt is erősebb volt, kis nyugtatás után szépen átugrándozott a bokrokon.

15:35 Erdészeti úton

Igazi jó kis kikapcsolódás volt végre egyenes talajon haladni.

15:55 Lefelé a hegyről

Hannoveri négykézlábas második felvonása: kis híján gatyafékkel lefelé a hegyről. Persze az ilyen meredek terep nem öncélú ökörködés: fontos, hogy a kutyus találkozzon mindenféle terepakadállyal, mellyel munkája során összefuthat. Nem jó ha az első éles munkán éri a meglepetés a vezetőt, hogy a kutya fél a magasságtól.

17:17 Átkelés a patakon

Mindig gondolkodtam azon, hogy a patakon átkelésénél a kutya már a túlparton lévő nyomot érzi, vagy esetleg a víz felet is megmarad némi szaganyag?

18:41 A csapa vége

A főnyeremény egy előző nap lőtt malac volt. Még egy kis csaholásra is rá tudtam venni a kis rosszcsontot. Bár a dermedtre csaholás lehetőségének még nyomát sem látom.

Vadászat együtt

Amikor csak lehet elviszem magammal Szedert az erdőbe. Nem mondom, hogy kényelmes vele vadászni, sőt sokszor hátráltat is, de fontosnak tartom, hogy velem legyen. A lopakodó üzemmód még hagy kívánni valót maga után, mivel jókedvűen galoppozik. Mondjuk legalább cserkelés közben nem ugat, ha megérzi a vad szagát.

Az egészséges vad nyoma nagyon érdekli. Először nem is értettem, hogy mit kapkod, mert úgy ugrott rá valamire többször, mint macska a gombolyagra. Előző este a lámpa fényénél az éjjeli lepkéket kergette, ezért úgy gondoltam most is ezzel foglalatoskodik. De nem. Szeder így ugrik a friss egészséges nyomra. Kíváncsiságból hagytam, hogy egy jól látható szarvas nyomon menjen 1-200 métert. Közben nem biztattam, nem bátorítottam, de megy rajta szépen. Nem fogom most elkezdeni egészséges nyomra képezni, de lehet, hogy majd egyszer, amikor mindketten sokkal tapasztaltabbak leszünk, megpróbálom.

Osztozunk a feszültségben

 

A kíváncsiság kedvéért este felültem egy közeli lesre. Szeder ismét mély álomba merült szinte azonnal, rágömbölyödve a hátizsákomra. Kíváncsi voltam, hogy ugatni fog-e, mint nemrég. Most nyugodtabb volt sokkal: korán jelezte, hogy a szél szarvasszagot hoz. Felemelte orrát, erősen szimatolt a vélt irányba. Hamarosan meg is érkezett a kis csoport, melyből sikerült egy szép borjút - első közös zsákmányunkat - terítékre hozni. A gím tűzbe rogyott, így pontosan egy méteres munkát dolgozott ki Szeder, amikor megmutatta, hogy hol fekszik. :)

Fegyelmezés

A fegyelmezés terén viszont erős visszalépést érzek: hihetetlen pofátlan lett a kiskutyus. Tényleg próbára teszi a "vérebet nem verünk" elvet: szemrebbenés nélkül, szemünk láttára lopkod ételt az asztalról, ha nincs lefárasztva fakultatívan kezeli az ide parancsot (bár jutalomfalattal azért megy a dolog, de nem ez a cél, kell menjen anélkül is). A kutya életkori sajátosságait persze nem szabad figyelmen kívül hagyni: kölyök még, úgyhogy nem haragszom rá ilyenkor, le sem szidom. Majd visszatérünk a fegyelmezésre, amikor kicsit higgadtabb lesz már. Addig viszont játsszuk tovább a nyomkeresőset együtt.