Szeder a szedresben

Korábban már megírtam, hogy nem csak a fejlődés szép pillanatairól fogok beszámolni, hanem a kudarcokról is. Nos, a héten sikerült belenyúlni egy jól elszúrt (?) dologba.

A hét közbeni délutánra egy közepesen hosszú, 5-6 órás csapát terveztünk Szedernek könnyen követhető szagnyommal (tüdő és nyelőcső vonszalékkal – folyamatos szagnyommal). A dolog pikantériája a helyszín és a követendő szag lett volna: muflonos kertben, muflon vonszalékkal kellett volna kidolgoznia a csapát. Tapasztalt vérebesek tudják, hogy vadaskertben keresni nem egyszerű: a nagy vadsűrűség miatt nagyon intenzívek a kutya figyelmét elterelő szagok. Külön nehézséget jelent ezen felül a vonszalék típusa is: muflont nem egyszerű keresni a kutyusoknak, Szedernek pedig főleg nem, mivel ezt a szagot még eddig nem ismerte.

Tomi már reggel lefektette a csapát és a terv az volt, hogy 14 óra felé kidolgozzuk. A terv sajnos csak részben valósult meg, mivel csak 16 órára értünk oda a csapa elejére. A nyomvonal erdős részen haladt vagy 400 m-t. No eddig nem volt gond, Szeder szépen vette a terepakadályokat, töréseket. Kezdett már szürkülni, úgyhogy a vérnyomokat egyre ritkábban láttam meg, de Szeder a sok egészséges nyom ingere ellenére is biztosan mutatta az irányt.

Hamarosan a csapa kiváltott az erdőből egy szedres-tüskés, sűrű aljnövényzetes részre. No itt megállt a tudomány... Szeder nekiindult, de szúrta a szederinda. Ha vissza akart keresni, a vezeték azonnal elakadt, amit úgy értelmezett, hogy megállítottam valamiért. Én meg a vezetékkel vacakoltam folyamatosan, hogy a kutya egyáltalán dolgozni tudjon. Így bénáztunk közösen vagy tíz percet, amikor Szeder megunta a dolgot: leváltott felfelé valami egészséges nyomra, és nem akart tovább menni a szúróson át. Leültünk kicsit, lenyugodtunk, játszottunk, aztán vissza nyomra. Hasonló eredménnyel. A szúrós részen nem akaródzott haladni, csak segítséggel tudtunk átmenni: én mentem elöl és tapostam a szedret, Szeder pedig jött utánam. A nehéz terep nem volt több, mint 50 méter, de ahogy kiértünk, akkor sem akaródzott neki már nyomkövetőset játszani. Közben be is esteledett. Tartottunk ismét pár perc pihenőt, nyugtattam, ami után vissza ment a nyomra, és ki is dolgozta a maradékot, de nem a szokásos eltökéltséggel, odafordulással.

Éles munka esetén ez valószínűleg a keresés sikertelenségét jelentette volna. Valószínűleg elmentünk volna egészen másfelé, amikor az egészséges nyomon akart elindulni a szedres előtt. Szóval ez még sok volt neki, így ennyi újdonsággal és a nehéz tereppel. Vissza kell inkább lépni kettőt a következő csapákon a biztonság kedvéért.

A nap eseményeinek betetőzése a hazafelé vezető út volt: Szeder szépen összehányta az autót nap végi ajándékként, meghálálva a kitűnő esti programot. :) Két órás sikálás után is durva szag volt a kocsiban. Keresnem kell valami 20-as Wunderbaum akciós csomagot, különben évekig fog kísérteni a jól sikerült délután emléke. :)

Csapacipő. Anyagköltség: 800 Ft

Közben elkészítettem a csapacipőt fórumtársak javaslatai alapján. Valószínűleg nem lesz iparművészeti díjas termék, de a szerepét betölti. Szombaton fektetek először csapát vele, kíváncsi vagyok hogyan válik be. A szombati csapa egy 5 órás, 500 m-es lesz, hogy visszaszokjunk a jóhoz.

Miután elkészült, büszkén mutattam feleségemnek a remekművek. Ránzett, halványan elmosolyodott, majd azt mondta, hogy "Na ebben biztosan nem néznek majd hülyének..." Némi iróniát éreztem a hangjában. :)