A dermedtre csaholás igazából nem
szerepelt sohasem azok a képesség között, melyekre túl nagy
energiát kívántam szánni. A dermedt vadat a vérebvezető azonos
időpontban találja meg a kutyával, így felesleges azt külön
jeleznie a vérebnek. Őszintén szólva, hallgatva a tapasztalt
vérebesekre nem is nagyon foglalkoztam a kérdéssel.
Szeder azonban magától csaholni
kezdte még a szarvaslábat is. Nem igazán tudtam mire vélni a
lelkesedést, de aztán azt hiszem megtaláltam a képesség
kialakulásának forrását. Kertünkön egy sünsztráda vág át.
Valamiért minden szuicid sün úgy gondolja, hogy érdemes
éjszakánként belátogatni Szeder birtokára, aminek az eredménye
mindig az egész szomszédságot felverő csaholás. Persze ilyenkor
gyerkőcök is azonnal bejelzik, hogy mentsük meg a sünit.
A sün maga valamiért minden kutyának
egy rendkívül idegesítő jelenség. Nem beszélve azon
tulajdonságáról, hogy mozdulatlanra gömbölyödik, és nem csinál
semmit, akármennyire is ugatja a blöki. Én azt tippelem, hogy ezek
az éjszakai „mozdulatlan sünös” szeánszok alapozzák meg a
dermedtre csaholás mókáját. Persze lehet, hogy tévedek, de
sztorinak mindenképpen jó. :)
És hogy milyen, amikor rákattan a mozdulatlan szarvaslábra? Nos ilyen:
Persze azért ez még nem a tökéletes dermedtre csaholás, hiszen a blöki játszani akar, nem jelezni, de azért ezt tekintem kiindulópontnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése