Első napok otthon

A szakirodalmak átnyálazása persze már jóval a blöki érkezése előtt megtörtént, így már hazafelé az autóban tervezgettem, hogy mi hogyan lesz. Az út nem volt rövid, és az sem gyorsította, hogy feleségem folyamatosan hívogatott, hogy a gyerkőcök már a kapuban állva várják az új jövevényt. Szederke – kinek nevét végre élesben lehetett ízlelgetni – kissé depressziósan feküdt a hátsó ülésen elhelyezett kosarában. Hiába álltunk meg az úton, sem enni, sem inni nem akart. A hazaérkezés sem alakult máshogy. Az izgalommal várakozó család egy cukifalat örökmozgót várt, ehelyett egy kis depressziósan fekvő, riadt szemű kakaóscsiga érkezett haza.

Szederkét nem lehetett kiimádkozni a pillanatnyi biztonságot jelentő kosárból, melyet letettünk az előszoba neki szánt sarkába. Emma megszagolgatta, de komolyabb tudomást nem vett a frissen érkezett fajtársról.

Így telt el még két óra változás nélkül. Simogattuk, szeretgettük, de a depresszió nem múlt. Tomi szavai csengtek ekkor fülembe: a vérebre lehet hatni a hasán keresztül. Brigi éppen a vacsorának szánt milánóit készítette. Egy próbát megér alapon kezembe tettem pár falatnyit a frissen főtt darált húsból, és Szedernek nyújtottam. Két szagminta vétel után a kis kutya elkezdte habzsolni a húst, mintha soha nem evett volna még. Szemeiből eltűnt a szomorúság, felpattant, csóválni kezdte a farkát, és egy kiskutyától maximálisan elvárható frissességgel kezdett követni és ugrálni még egy-egy falat húsiért. Megnyugodtunk. Rendben lesz ez. Szederkét mintha kicserélték volna. A rossz kedv nem jött vissza, elkezdett feloldódni a családban.

Emma

A hely megtalálása a falkában nem volt egyszerű. Emma érdeklődése a kicsi aktivitási rátájával egyenes arányban erősödött, és nem éppen a jó irányban. Érthető féltékenységgel telítve, a ház nagyasszonya nehezen tolerálta az idegesítő kis vakarcsot, aki mindig ott van, ahol nem kellene lennie. Mordulásokkal, látványos fogcsattogtatásokkal tette folyamatosan helyre a szertelen Szederkét, aki pedig kitartóan ostromolta játékkal az öreg dobit. Kicsit féltettük is mindkettőjüket, mivel Emma már nem mai gyerek, nehezen alkalmazkodik, fogai és reflexe viszont még veszélyes.

Szederke pozíció keresése persze nem csak a kutya fronton volt problémás. Az rendben, hogy a család két lábon járó tagja előtte vannak a ranglétrán, de Sebi, egy év két hónapos kisfiam néha még négykézláb közlekedett, Szeder pedig őt automatikusan nem az emberek, hanem a kutyusok közé illesztette be. Ennek eredménye az lett, hogy ha Sebi „iszonyatos” sebességgel elmászott előtte, azonnal lesből támadó ruhaszárító kötelet játszott Szeder, és tűhegyes fogaival megragadta nadrágszárát, zokniját... legnagyobb örömünkre.

És persze elkezdődtek az egyéb kiskutyás problémakörök is. Nálunk a kutyusok bent alszanak, pedig családi házban lakunk. Szedernek is meg kell tanulnia a kétlaki életmódot. Emma előjoga, hogy a dolgozószobámban aludjon, Szeder helye pedig az előszobában lett kialakítva. Persze hat hetes kutyánál szobatisztaság még nem létezik, ahogy kiszámítható bélrendszer működés sem. A szobatisztaságra nevelésben azonban nem vagyunk kezdők, úgyhogy itt már most látszik a fény az alagút végén.

Az előszoba gyakori felmosása azonban az egyik legjobb móka lett. Szeder nagy kedvvel kapott rá a felmosópemzli üldözésére, elkapására, vicsorogva, gyerekkutya hangon ugatva az előtte mozgatott háztartási eszközt. S ha egy-egy szálat ki tudott belőle tépni, azt trófeakánt hordozta körbe a szobában.

Emma és Szeder viszonya azonban nem kezdett javulni az első napokban. Az öreg kutyus kétségbeejtően elutasító marad a kicsivel szemben, anyai ösztönei nem ébredeztek. Már a „B” megoldásokon gondolkodtunk, és a lassú, segített változás terveit szövögettük, amikor szinte egyik percről a másikra változás állt be a kapcsolatukban.

Barátok

Emma éppen délutáni szunyókálására készülve hevert a hűvös fűben, amikor Szeder lapos kúszásban, lépésről-lépésre elkezdte megközelíteni. A kiskutya nem adta fel könnyen. Emma kivételesen nem vicsorgott, nem ugatott, hagyta, hogy a kicsi lassan mellé feküdjön, sőt még azt is tűrte, hogy a pici tűhegyes fogaival fülével játsszon. A család határtalan örömmel, néma üdvrivalgással szemlélte az esetet az ablakból. No ez is rendben lesz.

Azóta a két kutyus elválaszthatatlan, a sokéves dobi megfiatalodott a kis bajkeverő hatására, és úgy játszanak, mint két kölökkutya. S ha az öreglánynak kicsit sok a hannoveri akkor sincs balhé: okos enged alapon odébbáll, és nyugisabb helyre vonul. Sőt, a két blöki cinkos szövetségeként esténként titokban, amikor mi már alszunk, Emma beengedi a kis vackot is a dolgozószobába...

Az öreg kutya persze nem csak a rosszra tanítja a kicsit, hanem a jó dolgokra is. Nagy segítség Emma az alap parancsszavak elsajátításában, sőt a szobatisztaságra nevelésben is jó példát ad a kicsinek. Szeder figyeli Emmát. Most ő a falkafőnök. Persze egyszer majd félek attól, hogy újratárgyalják a viszonyokat, de az még nem ma lesz.

(történt: 2012. augusztus 25-26.)