Vérebes találkozók

A vadászkutyások közösséget alkotnak, különösen igaz ez a vérebesekre. Az ilyen – sors - közösségek pedig nagyszerű fórumokat biztosítanak a tapasztalat cserére, fejlődésre, és persze néha a jó kedélyű zsörtölődésre is.

Nekem nagyon sokat segített, segít és segíteni fog, hogy az Utánkeresők Baráti Körének tagja lehetek. Bízvást állíthatom, hogy Szeder nagyszerű fejlődése elképzelhetetlen lett volna az önzetlen segítség nélkül, amelyet a baráti kör, de legfőképpen Bényei Tomi barátom nyújtott.

A kései tél és tavasz számunkra a csendes munka, tanulás és a vérebes találkozók jegyében zajlott. A csapázás terén a heti egy, maximum két csapa kidolgozásával haladunk előre, melyek hossza mindig 1-2 km közötti, ideje pedig sohasem kevesebb, mint 12 óra, de sokkal inkább egy napos nyomokon gyakorlunk.

Kaszó Kupa

Február közepének legfontosabb eseménye Kaszó Kupa volt, melyen egyelőre nézőként vettünk részt. A nagy múltú Magyar Véreb Egylet által szervezett seregszemle izgalmas dolog: egyben éves közgyűlés, egyben elő- és fővizsga, egyben pedig országos vérebverseny. 

A Kaszó Kupa

Vérebes seregszemle

Galamb Gábor, a Kaszó HM Zrt. vezetője

Buzgó József, a Magyar Véreb Egylet elnöke

Bényei Tomi és Rocky felveszi a munkát

Siker: töret átadása Rocky-nak

Túlzások nélkül állítható, hogy a hazai vérebesek színe java megjelenik itt. Idén Szeder kisasszony és egyben jómagam is MVE tagok lettünk, amit én igen fontosnak tartok. De persze nem ez volt a hétvége legérdekesebb része. Baráti körünk egyik tagja, aki történetesen mentorom, Bényei Tomi is indult Rocky nevű hannoverijével. Rocky fiatal, de nagyon jó képességű kutya. Nincs még túl sok sikeres munkája, de aminek neki megy, meg is csinálja: kevés utánkeresett vad tréfálta meg. Gyorsan, jól keres, az elővizsgát is maximális pontszámmal abszolválta.

A versenyre virradó nap gyönyörű volt: az éjszaka során vagy 15 cm friss hó esett le, ami betemetett minden nyomot. A feladat egy előző nap hátsó lábon sebzett dám volt. Rocky felvette a szagot, de 100 m vezetékmunka után vadul emelte fejét, és jobbra tért le szüntelen a nyomról. Akkor még azt hittük, hogy őzt, vagy valami más vadat érez, s bár Tomi is ment volna, még is vissza kellett tenni a nyomra az izgatott kutyust. Rocky persze csak letért ismét, ment volna toronyiránt, s ezért ki is esett már az elején. A vérebegylet bírái, akik segítőkészsége minden tiszteletet megérdemel, nem dönthettek másképp, hisz a véreb elhagyta a nyomot.

A munka persze itt nem ért véget, hiszen a becsület és tisztesség azt diktálja, hogy a sebzett vadat versenyen kívül is megkeresse a vérebes. Tomiék nem is vártak: indultak tovább versenyen kívül. S ekkor jött a meglepetés: a dám ott feküdt el, amerre Rocky azonnal menni akart, alig 2-300 m-re a rálövéstől... a kutyának igaza volt. A kutya ugyanis nem a versenyen vett részt, hanem feladatát teljesítette: a sebzett vad lehető leggyorsabb terítékre hozását.

Innentől számított 7 km-es munka következett több hajszával, viszontagságokkal, melynek végén Tomi és Rocky behozták a vadat, amire aznap csak igen kevesen voltak képesek. A csatát elveszítették, de a háborút megnyerték. S az első ami a legfontosabb, hogy a vad meglegyen. A verseny csak ezután jöhet.

Az első tüzelés

Március végén életében először tüzelni kezdett Szeder. A kiskutyus a szokásosnál is szeleburdibb lett, bár már többször meg kellett állapítanom, hogy legújabb családtagunk amolyan reklámkutya: rendkívül jól neveltnek tűnik társaságban, otthon pedig egy kis ördög.

A csapázást nem hagytuk abba a tüzelés alatt sem. Én igazából nem láttam különbséget munkájában, pont ugyanúgy ment a csapán, mint nyugisabb periódusaiban.

Utánkeresők hétvégéje Királyházán

Igazi hazatérés volt, külön öröm, hogy a baráti kör összes kutyása, s majd minden kutyusa ott volt. Lénárt Zsolti kutyusa – Bonny – és Vodnák Laci Borkája sajnos sérülés miatt nem vehetett részt, de a többiek ott voltak. A baráti kör tagjain kívül vagy 20 kutyás – nem csak vérebes – érkezett a murira, mely bemutatókkal, műcsapákkal, előadásokkal fűszerezett programja igen csak izgalmasnak ígérkezett.

A nap fénypontja számomra Újhelyi Tamás előadása volt. Az alsóházban tartott 3 órás előadás/beszélgetés nettó színarany tudás volt. Olyan oldalról megközelítve a szaglás-nyomkövetés témakörét, mely a hazai szakirodalomból sajnos egyelőre teljesen hiányzik.

Én amolyan kutató ember vagyok. Akik ismernek tudják, hogy ezt számtalan publikáció, tanulmány, egy tudományos díj és egy könyv bizonyítják, így a szakirodalmazás értékrendem fontos részét képezi. A vérebezést is úgy kezdtem, hogy elolvastam minden hazai és néhány német nyelvű szakirodalmat is. E könyvek, cikksorozatok nagyszerű módszertani bázist adnak a kutyus képzéséhez, ablakokat nyitnak ki, eszközöket ajánlanak. A vérebezés hatalmas hagyományokkal rendelkezik, amit én nagyon szeretek. De azt is el kell ismerni, hogy a szaglással kapcsolatos magyar nyelven megjelent ismeretanyag elkeserítően hiányos... Ezen változtat Újhelyi Tamás. Három órás előadásának minden szavát kötelezővé tenném utánkeresőknek.

A kutya szaglószerveinek működésének vázlatos ismertetésével kezdte az előadást, és onnantól nem volt megállás... meglepetésből meglepetésbe zuhanva hallgattuk a nyom intenzitásának és eltelt időnek kapcsolatát, a nyom jellegével, összetételével kapcsolatos fejtegetését. Különös kegynek érzem, hogy ezt az információ halmazt a mi kis közösségünk megkaphatta Tamástól, amit ezúton is köszönök még egyszer.

Remélem hamarosan könyv formában is megjelenteti kutatási eredményeit! Az egészen biztos, hogy Szeder munkáját más szemmel nézem azóta: jobban értem viselkedését, jelzéseit, értem miért tér le a nyomról néha, vagy emeli a fejét, vagy prüszköl. Tudom mi csökkentheti Szeder szagló képességeit, tudom mire kell figyeljek ha esik, ha fúj, ha száraz az idő, ha meleg vagy hideg van.

Érdekes, hogy Bényei Tomi kutyaképzési elvei igen sok rokon jelleget mutatnak Újhelyi Tamás kutatási eredményeivel. Tomi jó intuícióval hozza a gyakorlatban azt, amit Tamás elméletei mondanak. Szerencsés vagyok, hogy segít Szeder képzésében.

És engedjétek meg, hogy egy olyan mondattal zárjam ezt a postot, melyet egymástól függetlenül mindkét Tamás az utánkeresés kulcsának tart: „Bízz a kutyában!” És valóban ez a legfontosabb. Nem hiszem, hogy van rossz véreb, van rossz kutya. A hibák forrása a kutya motiválásának hiánya, a vezető és a kutya közti kommunikáció elégtelensége lehet. Ez pedig a vérebvezető kitartásán, felkészültségén múlik. A kutya orra biztosan jó.

Utóirat, hogy naprakész legyen ismét a blog:

A hektikus téli időszak után újraindult a rendszeres munka Királyházán Szederrel. Készülünk a nyári elővizsgára. Közben megtapasztaltam a heti csapázás során Újhelyi Tamás egy fontos gondolatának fontosságát: mindig adj a kutyádnak inni keresés előtt! Az orr nyálkahártya kiszáradása ugyanis drámaina csökkenti a szaglás képességét.  Írom ezt annak apropóján, hogy Szeder igen nehézkesen ment egy alig 7 órás nyomon. Nem értettem miért, aztán megtapintottam az orrát: csont száraz volt. Lám nem a kutya volt a hibás, hanem a figyelmetlen gazdi...

Persze az is igaz, hogy a városi csapák környezete nagyon is eltér a vad járta erdei csapázásoktól.  Oly sok az inger, az érdekes szag az erdőben a városhoz képest, hogy nem csoda ha a kutyus az erdei csapázások elején szertelen kissé.

Ha szeretnéd, hogy Bényei Tomi foglalkozzon vérebeddel, keresd őt ezen a telefonszámon: 06704201449. (ha nem csöng ki, küldj SMS-t!)