Kétkutyás keresés

Korábbi postban már írtam, hogy másodkutyaként már sikerült részt venni éles munkában. Most egy kicsit jobban szeretném körüljárni ezt a kérdést. Először is mindenképpen nagyon jó dolog, ha a kezdő vérebesnek van lehetősége közvetlenül együtt dolgozni profi kutyásokkal. Iszonyatos mennyiségű tapasztalat gyűlt össze az Utánkeresők Baráti körénél, ami számomra kikerülhetetlen információforrás. Minden közös munka, minden alkalom ha kamerával követem őket felbecsülhetetlen értékű tanfolyam, rengeteget tanulok.

Másodkutyaként menni a tapasztalt véreb mögött persze nem egyenértékű az önálló munkával, de kétségtelenül vannak előnyei több szempontból is. Igaz, hogy a másodkutya inkább követi szemmel a főkutyát, de azért én úgy tapasztaltam, hogy kb. 30 %-ban a nyomon is megy Szeder, tehát használja az orrát, kényelmes ujjgyakorlatnak megfelel a dolog.

A kezdő vérebvezetőnek egyértelműen jó a dolog, csak tanulhat belőle, de a kiskutya is fejlődhet, főleg a munka vége tekintetében, ahol akár a hajsza, a vad megállítása, akár a dermedtre csaholás terén sokat tanulhat az öregebb kutyától. 

Bényei Tomi barátom, Basa és Szeder másodkutyás munka előtt

Persze a tapasztalatlanabb kutyának premier plán szerep is juthat, hiszen van olyan alkalom, amikor például a vérnyom keresése közben a két kutya együtt nagyobb területet tud lefedni, és az előkeresésben hasznos segítség lehet mellérendelt szerepben. Ilyenkor a tapasztalatlanabb vezető is szép sikerélményt gyűjthet be, ha előbb találja meg a felvehető nyomot, mint a tapasztaltabb kutya.

A két kutya használat ezen felül sikeresebbé teszi a keresést is, hiszen az egyik kutya biztosítja a másikat, az egyik vérebvezető támogatja a másikat. Így biztosabb az értékmentés a sebző számára, és biztosabb, hogy a szenvedő vad a lehető leggyorsabban megváltható.

Dákay Zsuzsi Szöcskével és Vodnák Laci Borkával közös munkán

A két kutyás keresés előfeltételei persze nagyon fontos emberi értékeken alapszanak. Először is szükség van ehhez egy olyan baráti körre, akik egymás közt minden tapasztalatot, s ha kell akár minden munkát megosztanak. Akik felkarolják a kezdő kutyás kezdő vadászt, terelgetik, segítik őt. Ez nem megszokott dolog, hiszen akár úgy is felfogható, hogy leendő saját konkurenciájukat nevelik ki. Idestova fél éve dolgozom az Utánkeresők Baráti körével és eddig csak önzetlenséget láttam tőlük: ezek a srácok (illetve a hölgy és a srácok) egyrészt beton kemények: nyafogás nélkül mennek oda, és akkor amikor kell. Nincs kifogás, nincs rossz munka, nincs el nem vállalt meló. Ha valaki éppen nem ér rá, azonnal ajánl mást a társaságból. Alapvetően az utánkeresés szeretete hajtja őket, nem üzleti vállalkozásként tekintenek erre a szép tevékenységre. (Persze azzal sincs gond, ha valaki ebből megél, sőt). Ha kapnak költségtérítést jó, ha nem, akkor sincs gond, néhány jó szóért is akár lejárják a lábukat a sebzett vad nyomán, vagy bújnak be a legsűrűbb bozótba, hogy egy sebzett süldőt terítékre hozzanak.