Nehéz napokat tud maga mögött minden magát
tisztességes vadásznak tartó kutyabarát ember. Az elmúlt hetek, hónapok
kutyalövései miatt a vadásztársadalom egészére hull az elítélő szó
válogatás nélkül. Nem tudok és nem is akarok igazságot tenni a
kérdésben, hogy a kutya lelövőjének vagy gazdájának van igaza.
Elkötelezett kutya és állatbarátként én sem tudom érzelemmentesen
kezelni a kialakult helyzetet. Hogy is tudnám, mikor életem jelentős
részét hű társam, családunk négylábú tagja mellett töltöm?
Igazság tétel helyett inkább engedjék meg,
hogy a közösségi médiában terjedő egyik tévhitre reagáljak. A
vadgazdálkodás fontos szereplői a képzett vadászkutyák. Ez így volt
mindig és így is lesz, amíg ember vadat ejt el akár hivatásból, akár más
okból. A vadászkutyák feladatai számosak, s a fajta vérmérsékletének,
előnyös képességeinek megfelelően specializálódtak.
A sebzett vad utánkeresésében az egyik
legjobban teljesítő fajta a véreb. A fajta elnevezése azonban nem a
kutya vérmérsékletét, harciasságát jellemzi, hanem feladatát. A kutya
ugyanis nem azért „véreb”, mert vérszomjas, hanem mert feladata a
sebzett vad nyomainak – adott esetben a vérnyomnak – kitartó, állhatatos
keresése, követése. A véreb elnevezést a köznyelv van amikor hibásan az
agresszív, támadásra kitenyésztett fajták jelzőjeként használja. A
valósághoz ennek azonban nincs köze. Olyannyira nincs köze, hogy a véreb
valós tulajdonságai éppen az ellenkező jeleket mutatják: végletekig
nyugodt, komótos – Uram bocsá' lusta - mentalitású kutyák a vérebek.
Harci vagy őrző-védő feladatokra egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben
alkalmasak.
Képzett vérebeink feladata a sebzett vad
megtalálása és szenvedésének megrövidítése, semmi más. Egyáltalán nem az
ölés, ahogy azt néhány kutyabarát hibásan véli. Mi ezt tudjuk
természetesen, de tudatnunk kell a munkánkat nem ismerő laikus
érdeklődőkkel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése